Adventi idézet

"Valamennyien adventi vágyakozást hordozunk magunkban, mert a fészekből kiesett madárként kiált lelkünk Isten után. "

(Lev Tolsztoj)

Az ember élete ...

"Az ember élete két részből áll. Az elsőben remélünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog életre." 

( Széchenyi István )

Idézet

Nagy dolog a szeretet

"Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná. A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje. A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen."

Akkor vagy ...

Akkor vagy…

 Akkor vagy szép, ha tiszta a lelked,

Akkor vagy erős , ha tűrni tudsz,

Akkor vagy gazdag, ha igazán szeretsz,

Akkor vagy boldog, ha Isten van veled!

Boldogság

id.Harmati Béla

BOLDOGSÁG

Amerre járok,így szólnak sokan:

"Csak az a boldog,kinek kincse van!"

Én azt látom - bár dús az asztala -

De mégsem boldog sok gazdag maga!

Miért?- Egy szegény nő megtanít rája :

Néki nem telik cifra ruhára,

De nála talál otthont,kenyeret,

Egy anyátlan kis fogadott gyerek.

Mily öröm! Búját,percre sem érzi, 

Míg e gyermeket óvja , becézi.

Boldogság annyi: Jót tenni mással,

Együtt örülni a menny Urával !

Kincs özönéből nem hull másra fény,

Itt a kulcs,miért sok gazdag "szegény !!!"

Nap és Pajzs az Úr! 

(Zsolt 84,12)

Hogyan kommunikáljuk a siket emberekkel?

Hogyan kommunikáljuk a siket emberekkel?

KOMMUNIKÁCIÓ KÉT SZEMÉLY KÖZÖTT

Kommunikáció siket emberrel személyes szituációban:

Hívja fel magára a siket személy figyelmét, mielőtt beszélni kezd. Szólítsa a nevén; ha ez sikertelen, a váll érintése, egy intés, vagy egyéb látható jel is megteszi a felhívást.

Vezesse be a siket személyt a beszélgetés témájába.
A siket embernek szüksége van arra, hogy előre tudja, milyen témában fognak beszélgetni, azért, hogy beillessze a szavakat, amelyek segítik a beszélgetés folytatásában. Ez különösen fontos olyan siket emberek esetében, akik a szájról olvasásra támaszkodnak.

Beszéljen lassan és tisztán, de ne kiabáljon, túlozzon, vagy túlartikuláljon. Az eltúlzás és a szavak túlhangsúlyozása eltorzítja az ajakmozgásokat, ezáltal még nehezebbé téve a szájról olvasást. Minden egyes szót próbáljon meg erôltetés vagy feszültség nélkül ejteni. A rövid mondatokat könnyebb megérteni, mint a hosszúakat.

Az ajkakat elfedő bajusz, szakáll, dohányzás, ceruzarágás és kezének az arca elé helyezése mind nehézzé teszik a siket ember számára, hogy kövesse a mondottakat.

Tartson szemkontaktust a siket személlyel. A szemkontaktus alátámasztja a közvetlen kommunikáció érzését. Akkor is, ha tolmács van jelen, továbbra is beszéljen közvetlenül a siket személyhez. Ha a szükség úgy kívánja, ő fog (majd) a tolmácshoz fordulni.

Nézzen közvetlenül a siket személyre, ha beszél. Kerülje az elfordulást, a táblára írást, vagy az iratok közötti kotorászást.

Használja az "én" és "te" szavakat akkor is, ha tolmácson keresztül kommunikál, ne pedig: "mondd meg neki, érti ô?"!

Kerülje azt, hogy egy fényforrás (mint pl. ablak, vagy éles fény) előtt álljon. Az arcon kialakuló ragyogás és árnyék csaknem lehetetlenné teszi a siket személy számára a szájról olvasást.

Először ismételje meg, azután próbálja meg máshogy megfogalmazni a gondolatot, ha annak meg nem értésével találkozik, minthogy egyszerűen csak unos-untalan ugyanazokat a szavakat ismételgeti. Ha a siket személy csak egy-két szót vétett el az elsô alkalommal, egy ismétlés rendszerint segít. Szükség esetén ne habozzon tollat és papírt ragadni, mivel néha bizonyos ajakmozdulat-kombinációkat nehéz felismerni. Az üzenet közlése, átadása fontosabb, mint a felhasznált eszköz.

Használjon pantomimot, testbeszédet és arckifejezéseket, hogy kiegészítse a kommunikációt. Egy életszerű szónokot mindig sokkal érdekesebb szemlélni és könnyebb megértetni.

Legyen a siket emberhez udvarias beszélgetés közben. Ha csöng a telefon, vagy valaki kopog az ajtón, kérjen bocsánatot a siket személytôl és közölje vele, hogy felveszi a telefont, vagy válaszol a kopogásra. Ne vegye semmibe a siket személyt és ne folytassa a beszélgetést valakivel, miközben ő várakozik.

Használjon kiegészítendô kérdéseket, amelyek hosszabb választ igényelnek, minthogy csak "igen" vagy "nem". Ne feltételezze, hogy a siket ember megértette az Ön közlését, ha bólogat a fejével. Egy kiegészítendő kérdésre adott felelet viszont bizonyíthatja az Ön információinak sikeres átadását.

CSOPORTBAN

Ha csoportszituációban (ülések, tanórák, stb.) Ön találkozik siket emberekkel, az alábbi tippek megkönnyíthetik a kommunikációt:

A számára legelőnyösebb távolságra ültesse a siket személyt. Ez rendszerint az elôadóhoz közeli széket jelent, s azért fontos, hogy a siket személy jól láthassa a szónok ajkait. Ha lehetséges, kerek asztalt vagy félkörös ültetést használjon, hogy mindenkinek az arcát láthassa. Rendszerint a siket személy maga fogja a legjobban tudni, hogy hová kell ülnie. Fordítson figyelmet a helyiség világítására is, azért, hogy a szónok helyes megvilágításba kerüljön.

A várhatóan felhasználásra kerülő szakszavakat, ritka idegen szavakat előre közölje! Nehéz, sőt egyenesen lehetetlen ismeretlen szókincsű beszédet és ujjbetűzést leolvasni. Ha az új szókincset nem lehetséges előzőleg bemutatni, írjuk fel a kifejezéseket papírra, táblára vagy írásvetítőre. Az előadást vagy egy film bemutatását egy rövid vázlat vagy egy forgatókönyv előzetes kézbeadása teszi követhetővé a siket személy számára.

Kerülje a szükségtelen megállást és beszélést, miközben Ön a táblára ír! Nehéz egy mozgásban lévő személy beszédét leolvasni és lehetetlen azét, aki háttal áll. Írjon vagy rajzoljon a táblára, azután forduljon a csoport felé és úgy magyarázza az írottakat!
Ha írásvetítôt használ, ne nézzen le rá, miközben beszél!

Használjon szemléltetô eszközt, ha lehetséges! A látás a siket ember elsődleges információfelvevő csatornája. Használja ki a rendelkezésre álló eszközöket, beleértve a filmeket, írásvetítôket, ábrákat és táblákat. Adjon időt a résztvevőknek arra, hogy elolvassák, mielőtt beszélni kezd!

Gyôzôdjön meg arról, hogy lényeges információ nem kerüli el a siket személy figyelmét. Írjon fel bármiféle változást, ami a találkozási idôpontokat, speciális feladatokat, járulékos utasításokat, stb. illeti. Biztosítson időt, amikor kézikönyvekre, vagy szövegekre hivatkozik, mivel a siket embereknek először az írottakra kell tekinteniük, mielőtt újra a szónokra figyelnének.

Enyhén lassítsa le a kommunikáció ütemét, hogy elôsegítse a megértést. Sok elôadó túlságosan gyorsan beszél. Biztosítson külön idôt a siket személy számára, hogy kérdéseket tegyen fel, vagy azokra válaszoljon.

Ismételje meg azokat a kérdéseket, vagy megállapításokat, amelyek a terem végébôl hangzottak el és mutasson a beszélô személyre. Tartsa emlékezetben, hogy a siket ember ki van zárva mindabból, ami a látókörén kívül történik.

Biztosítson a siket személy számára teljes értékû részvételt a vitákban. Nehéz a siket embereknek a csoportbeszélgetésekben részt venni, mivel nem tudják biztosan, hogy a beszélôk mikor fejezték be a mondanivalójukat. A csoportvezetőnek vagy tanárnak időről időre fel kell ismernie a siket ember hozzászólási szándékát, hogy lehetővé tegye számára a teljes értékű részvételt! Vigyázzon a szerepváltásokra és adjon a siket személynek esélyt arra, hogy egy pillantást vethessen minden egyes résztvevőre, mielôtt azok megszólalnak.

Képzési helyzetekben alkalmazzon különböző szituációs gyakorlatokat. Mint minden más ember, a siket is gyorsabban tanul gyakorlatban cselekedve, mint elméletben. Amit nehéz lenne szavakban megmagyarázni, azt lehet, hogy könnyedén megértené a tevékenységet bemutatva.

Használjon tolmácsot nagycsoportos közegben. Ilyen helyzetben egy tolmács sokkal könnyebbé teszi a kommunikációt egy siket személy számára. A tolmács az információ átadásában néhány szóval a szónok mögött lesz. Ezért biztosítson idôt a siket személynek, hogy minden információ eljusson hozzá és így kérdéseket tehessen fel.

Kérjen fel egy személyt, hogy az információt jegyzetben rögzítse. Sok siket ember számára nehéz az előadóra figyelni és egyidôben jegyzetet is készíteni.

VAJON TUDSZ-E?

VAJON TUDSZ-E?

Szenvedni: panasz nélkül,

Várakozni: indulatoskodás nélkül,

Adni: nem kapva semmit,

Mellőzést szenvedni: sértődöttség nélkül,

Szeretni: mikor téged nem szeretnek.

Ügyedet egyedül Istenre bízni,

Jutalmat egyedül Tőle várni?

Pillangó cirkusz

A film szereplői

Filmajánló!

A Pillangó cirkusz - The Butterfly Circus

Főszereplő Nick Vujicic

Elgondolkodtató film arról, hogy olyanok vagyunk amilyennek látni akarjuk magunkat. A cirkusz pénzért mutogatja azokat az embereket akik eltérnek az  átlagtól, a  normálistól. Így került a nézők elé a karok és lábak nélkül született fiú, akit csak bámulnak, szánalommal nézegetnek vagy  gúnyolódások céltáblájává tesznek.

Ez a fiú átkerül egy másik cirkuszba, ahol saját akaratából és megtalált hitéből épülve nem a szánalomra , hanem  csodálatra méltó emberré válik. Kitartása és hite reményt ad másoknak is, hogy elveszítettnek látszó, bebábozódott életükből kikerülve, mint a pillangó,szárnyalhassanak és tündököljenek.

A film főszereplője Nick Vujicic,

születési rendellenesség következtében, váll magasságban elvesztette mind a két karját, és csak egy kicsike lába fejlődött ki kettő darab újjal, ami kiáll comb magasságban. 

Lásd még Nick Vujicic "Végtagok nélkül" című filmet: tovább a  filmhez 

HIÁBA NE ÉLJEK!

Siklós József

HIÁBA NE ÉLJEK!

Hiába ne éljek,
segíts,arra kérlek,
életem Ura!

Teherré ne váljak,
támaszként hadd álljak
mások oldalán!

Ahol szükség van rám,
kell tudásom,munkám,
ott lehessek én!

Hiába ne éljek,
segíts,arra kérlek,
életem Ura!

Ne add fel!

Bruda Brigi

Ne add fel!

Soha ne add fel, hogyha fáj 
Idővel új nap vár 
Küzdeni kell, meg ne állj 
Amikor nem várod, RÁD talál 
Kockáztass, Merj, Remélj 
Szeress, Nevess s ne FÉLJ! 
Mutasd azt ami vagy 
Ne színészkedj csak mutasd aki vagy! 

Máté 19:26: 

"Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges."

Mese a kicsi kézről

Mese a kicsi kézről

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:

- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!

- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. - mondta a száj, és ő is menni akart.

- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? - kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.

A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.

- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.

- Menjünk együtt! - jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.

A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg. A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.

- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.

- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg! - javasolta a szív nagy örömmel.

Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.

Az utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant.

Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt.

Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.

- Odamegyek. - mondta a láb.

- Sír! - mondta a fül.

- Miért sírsz? - kérdezte a száj.

- Már nincs senkim! - zokogta a gyermek.

A szív nagyon szenvedett.

- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.

Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!

Mozduló kezek

A JELNYELV ELSAJÁTÍTÁSÁNAK FÁZISAI

Mozduló kezek

Aki ismeri a jelnyelvet, és gyerekeket lát jelelni, számára rögtön feltűnhet, hogy valahogyan kicsit másként mozog a kezük, mint amit a felnőtt jelnyelvhasználóktól megszoktunk. Vajon miben tér el a gyerekek jelelése a felnőttekétől? Ráadásul bármennyire elképesztő, de a jelnyelvet éppolyan fázisokon keresztül lehet anyanyelvként elsajátítani, mint egy hangzó nyelvet.

Minden nyelv esetében megfigyelhetők bizonyos fázisok, amiken a gyerekek keresztülmennek, mire kiforrott nyelvtudásra tesznek szert. Ez a jelnyelv esetében sincs másként, mindennek hátterében pedig az agy érése áll: a nyelvért és a mozgásokért felelős központoknak el kell jutniuk a megfelelő fejlődési szintre, hogy képesek legyenek ellátni a feladatukat. A környezetben tapasztalható nyelvi információkat az agy nagyjából azonos feladatként dolgozza fel – akármilyen nyelvet is sajátít el a gyerek: fel kell fedeznie az egyes elemek jelentését, rá kell jönnie a nyelvtani szabályokra, és mindezeket meg kell próbálnia alkalmazni is. A mozgások esetében egy hangzó nyelv fejlődése során a hangok kiejtéséhez szükséges, a hangképző szerveket érintő apró mozgásoknak kell kellően kifinomulniuk: hová kell illeszteni a nyelv hegyét, mennyire kell szétnyitni az ajkakat, de ugyanígy a gyakorlás révén alakul ki az is, hogy a hangszalagoknak milyen állást kell felvenniük. Jelnyelv esetén viszont a kézmozdulatok létrehozásához szükséges nagyobb és finomabb mozgásoknak kell megfelelő pontossággal működniük. Mindez életkoronként előrehaladó fejlődésként figyelhető meg.

Az első jelek, jelkezdemények már 6 hónapos kor körül megjelennek, míg az első hangzó nyelvi, már szónak tekinthető egységek inkább csak 9-10 hónapos kor körül bukkannak fel. Egyes vélemények szerint ez azzal magyarázható, hogy a jelelés megkezdéséhez a könnyebben kialakuló nagyobb mozgások már elegendőek, miközben a beszédhangok előállításához egészen finom motorikus mozgásokra, apró szervek aprólékos beállítására van szükség még egy részleges siker eléréséhez is. Mások viszont úgy ítélik meg, hogy lényegében inkább egyéni értelmi fejlődés kérdése, mikor bukkannak fel az első „szavak” – akár hangokkal, akár kezek mozgása révén előállítva –, hiszen a nyelvhasználathoz előbb az elvont gondolkodásnak el kell érnie egy megfelelő szintet.

Ha már az agy szerepe szóba került, érdemes megemlíteni egy neurolingvisztikai felfedezést, amelyre Helen Neville bukkant 1987-ben. A kutatónő születetten siket, illetve halló személyek perifériális látását vizsgálta, eközben figyelt fel arra, hogy ha a születetten siket kísérleti személyek perifériális látómezejébe bekerült valamilyen tárgy, akkor az agy egy bizonyos területén (a bal temporális és parietális lebeny határán) náluk jóval erősebb aktivitás mutatkozott, mint a hallóknál.

Az agy főbb területei: a zöld a temporális lebeny, a sárga a parietális lebeny
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ez a terület a hallóknál hallással kapcsolatos feladatokat lát el, konkrétan a hallott megnyilatkozások nyelvi feldolgozásáért felelős. A kísérlet tehát arra mutatott rá, hogy a születetten siket egyéneknél, akik esetében a csecsemőkori hangingerek nem jutnak el ehhez a területhez, és ezáltal nem stimulálják azt arra, hogy hallási központtá váljon, akkor más funkcióra, egy nekik sokkal „fontosabbra” kezdik használni ezt a zónát, ezáltal a periferiális látásuk jóval fejlettebbé válik. Talán nem véletlen, hogy beszélgetés közben a siketek alapvetően beszédpartnerük arcát figyelik, nem a kezeit, mégis pontosan érzékelik annak mozdulatait, formációit, sőt akár még a beszélgetésen kívül eső dolgokat is.

Ahogy az apró kezek beszélni kezdenek…

Ahogy azt a bevezetőben már említettük, sok hasonlóságot fedezhetünk fel a hangzó nyelvvel, illetve a jelnyelvvel még épp csak ismerkedő gyerekek fejlődésében – az alábbiakban ezeket a jelenségeket párhuzamba állítva mutatjuk be. Megfigyelték, hogy kezdetben a halló csecsemők jóval többféle hangot képesek képezni, mint pár hónappal később, amikor már szavakat mondanak. Ennek hátterében is az áll, hogy az anyanyelvben nem szereplő hangok leépülnek, eltűnnek a repertoárból, mivel „nincs rájuk szükség”. A jelnyelvet elsajátító gyerekek is rengeteget játszanak a kezükkel, egy idő után ők azonban azt tapasztalják, hogy a kézmozdulatokhoz jelentések is társulnak, és a felnőttek szándékosan hoznak létre bizonyos mintázatokat, mozdulatsorokat. Kezdetben a jelnyelvvel ismerkedő gyerek éppúgy jóval többféle kézformát állít elő „gyakorlásképpen”, mint amit később a jelelésben használni fog – hasonlóan a hangzó nyelvet próbálgató gügyögő csecsemők.

A legegyszerűbb és ezért legkorábban megjelenő kézformák és azok hivatalos elnevezései

A jelnyelv korai szakaszában észrevehető, hogy a kezek még nem annyira ügyesek. Ha közelebbről is megvizsgálunk egy-egy kezdeti „jelproduktumot”, felfedezhetjük, hogy a gyerek az egyes ujjait csak fokozatosan képes teljes mértékben használni. Például lehet, hogy csak a kisujját szeretné kinyújtani, de vele mozdul a gyűrűsujja is, sok gyakorlásba telik, mire sikerül uralnia a kezét, testének ezt az apró darabját. Ezért van az, hogy egészen pici korban más kézformával jelelnek bizonyos jeleket a gyerekek, mint amivel a felnőttnyelvben kellene, máskor a mozgás egyszerűsödik le. Ez hasonló ahhoz, amikor a hangzó nyelven a picik kezdetben még nem képesek minden hangot pontosan előállítani, bizonyos mássalhangzók csak később tisztulnak le (ehhez akár logopédus segítségére is szükség lehet), és sokáig hibásan ejtenek bizonyos szavakat. Az alábbiakban erre mutatunk néhány példát. (A gyereknyelvi felvételeken egy alapvetően halló, ritkán jelelő környezetben nevelkedő kisfiú látható, 17 hónapos korában, illetve CICA jelet bemutató képen ugyanő szerepel már 3 évesen, az 5 éves bátyja társaságában.)

A KAKAS jel esetében a képen látható kisfiú az 5-ös (széttárt tenyér) kézforma helyett a G)-t (behajlított mutatóujját) használja, a feje tetejét is ezzel érintgeti meg. Az 5-ös kézformát más jelben viszont már használja.

A ’kakas’ jelentésű elem egy gyermek és egy felnőtt jelelésében (Forrás: Szabó M. Helga – Csernyák Hajnalka)

A MAJOM / CSIMPÁNZ jelben a kézforma a természetes laza tartáshoz hasonló, a mozgás is könnyűnek számít, emiatt ez a jelkivitelezés szinte tökéletesen egyezik a felnőttnyelvivel.

A ’majom’ jelentésű jel egy gyermek és egy felnőtt jelelésében
(Forrás: Szabó M. Helga – Csernyák Hajnalka)

A CICA jel esetében az F-kézforma az alábbi képen szereplő hároméves kisfiúnak még mindig problémás, helyette az egyszerűbb G-t (nyújtott mutatóujjat) használja. (A képen szereplő halló gyereknél ez elsősorban a ritka jelnyelvi input miatt lehet így, mert ennyi idős korban, rendszeres jelnyelvi hatások közt nevelkedő gyereknek ez már menne…) A képen szereplő nagyobbik gyerek a HAT számnévi formát mutatja, miközben a könyvben látható képekről beszélgetnek.

A CICA jel egy gyermek és egy felnőtt jelelésében

(Forrás: Szabó M. Helga – Csernyák Hajnalka)

A mozgások is különböző nehézségi fokot jelentenek a piciknek. Az egyenes mozgásokból legkönnyebben a fel-le, majd a jobbra-balra irányokat tudják kivitelezni, a testtől kifelé, illetve a test felé irány csak később jelenik meg helyesen. Az ívelt és körkörös mozdulatok kezdetben hibásak, sokszor két egyenes vonalú mozgás kombinációjával valósítják meg ezeket (például ívben fel = fel + oldalra). Az itt látható OROSZLÁN jelben a kézforma a természetes, nyitott tenyérállás miatt könnyen utánozható, de a teljes mozgásíven még nem viszi végig a kezét, csak a kiindulási pozícióba állítja, viszont a mimika utánzása tökéletes.

Az ’oroszlán’ jelentésű elem egy gyermek és egy felnőtt jelelésében

(Forrás: Szabó M. Helga – Csernyák Hajnalka)

A teljes kéz mozgatása azonban még így is könnyebb és hamarabb tökéletesedik, ahhoz képest amikor egy finomabb, úgynevezett mikromozgást kell létrehozni – például a csuklót elfordítani vagy az ujjakat finoman rázogatni. Ha csak ilyen apró mozgást tartalmaz egy jel, akkor kezdetben a gyerek enélkül, lényegében „állóképként” jeleníti meg. Ha az utánozni kívánt jelben egyszerre szerepel egy nagy mozgás és egy finom mozgás, akkor az utóbbit elhagyva, csak durvább változatban fogja tudni létrehozni az adott jelet. Ilyen például az alábbi képen szereplő TŰZ jele – itt a kézformával nincs probléma, a kezek fel-le mozgása már megvalósul, de a finom csuklómozgás még hiányzik. Ez tehát a komplex mozgása miatt jelenik meg a felnőttnyelvitől eltérően egy gyermek jelelésében.

A TŰZ jel egy gyermek és egy felnőtt kivitelezésében

(Forrás: Szabó M. Helga – Csernyák Hajnalka)

Amikor pedig egy jelet nem közvetlenül a test előtt, hanem valamely nehezebben kontrollálható, nem látható részen (például a fejtetőn vagy a fülnél) kell kivitelezni, egy ideig ugyancsak bizonytalankodást tapasztalhatunk. A MACI jel esetében a gyerek néha még nehezen „találja meg” a feje tetejét, és nem is valódi kis köríves mozgásokat végez, csak érintgeti a fejet, a kézforma nem nehéz, ezért azt helyesen használja.

Az inkább gyermeknyelvinek számító MACI jelet eltérő módon kivitelezi egy gyermek és egy felnőtt
(Forrás: Szabó M. Helga – Csernyák Hajnalka)

A jelelő szülő is gügyög

S ahogy a gyerek készségeihez és igényeihez igazodva bizonyos szavak helyett egyszerűsített vagy éppen játékos formájú szavakat használunk (pl. ló– paci), ez jeleléskor is megfigyelhető a szülők részéről: dajkanyelv tehát jelben is létezik! Például a hagyományos VIRÁG jelben szerepel egy egyenes vonalú, jobbra tartó mozgás, de az ezzel párhuzamosan megjelenő mikromozgás, azaz az ujjak finom rázogatása még nehéz lenne, ezért a dajkanyelvi változatban „csokrot emelünk az orrunkhoz”, az ökölbe szorított (hivatalos nevén: S) kézformát használva.

A ’virág’ jelentésű elem valódi jelnyelvi és dajkanyelvi változata

(Forrás: Szabó M. Helga – Csernyák Hajnalka)

Az ELEFÁNT jellel az a gond, hogy az ormányt felidéző mozgás bonyolult, többszörösen kanyarog, ezért ehelyett a két kéz a nagy lebegő füleket imitálja a dajkanyelvi változatban.Az ELEFÁNT jel különböző változatai. A két szélen a bonyolult mozgású felnőttnyelvi változatok láthatók, középen a dajkanyelvi forma szerepel

(Forrás: Szabó M. Helga – Csernyák Hajnalka)

Ezt a formai egyszerűsítő elvet a babajelbeszéd gyakorlói is alkalmazzák, de a jelnyelvi mesemondásban is tetten érhető. 

Az a fránya nyelvtan!

A gyerekeknek azonban ahhoz, hogy a nyelvet használni is tudják, nem elegendő, hogy eljussanak a helyes hangképzésig vagy a helyes kézmozdulatokig. A nyelvtani szabályokra is rá kell jönniük, azokat is alkalmazni kell tudniuk. Aki már találkozott 1–4 éves gyerekkel, az tudja, hogy a gyerekek sajátos hibákat követnek el: majmotot vagy majomt(’majmot’), kők (’kövek’), eszni (’enni’), kezeje (’keze’), tiem (’enyém’),késvel (’késsel’), szebbebb (’szebb’), stb. Ez azt mutatja, hogy a nyelvelsajátítás későbbi fázisaiban  a gyerek már saját ismereteit teszteli, s ez éppen a hibáiból vehető észre. A hallott (jelnyelv esetén: a látott) anyag alapján „megállapít” szabályokat, majd ezeket az egyenként felderített szabályokat megpróbálja minden hasonlónak ítélt elemre alkalmazni. Igen ám, de a kivételeket még nem tudja, így legtöbbször ezeknél hibázik, vagy még nincs tisztában azzal, hogy például a magyar igeragozásnak két változata él párhuzamosan egymás mellett, egy alanyi és egy tárgyas ragozási sor. Amikor kijavítják, vagy egyszerűen csak hallja később néhányszor a szabályostól eltérő ragozott formákat, ezeket felveszi egy külön listára, s onnantól már tudja, hogy azok a szavak nem szabályosan viselkednek, többé nem rontja el azokat. Hasonlóképp építi be saját nyelvi rendszerébe a párhuzamos ragozási mintákat is.

A nyelvtani szabályok megjelenése és tudatos használata a jelnyelvet tanuló gyerekeknél 2,5–3 éves korban kezdődik. Az egyik legnehezebb szabály, hogy a jelnyelvben a szereplőkhöz térpontokat rendelünk: ha magamra mutatok, az lesz az ’én’, ha a beszélgetőpartneremre, az lesz a ’te’, ha bárhová oldalt a térben, az jelentheti azt, hogy ’ő’ vagy ’az’. Ezeket a lejegyzésben „index-G”-vel szoktuk megnevezni. A jelnyelvi „igék” egyik részét nem kell, nem lehet ragozni (ezek a változatlan tövűek), ilyenkor csak rámutatunk a megfelelő térpontra, és utána mutatjuk a cselekvést vagy érzelmet kifejező igei elemet, például: index-G-1 ALSZIK = ’én alszom’; index-G-3 ALSZIK = ’ő alszik’). A jelnyelvi „igék” másik részének a mozgását mindig abba a térszeletbe kell fordítani, amelyik a cselekvőhöz kapcsolható (épp ezért ezeket változó tövű jeleknek hívjuk). Ilyen például az AD, ahol az alapforma 1-AD-2 ’én adok neked’, de ha már azt szeretném mondani, hogy ’te adsz nekem’, akkor meg kell fordítanom a mozgás irányát: 2-AD-1. Kezdetben a gyerekek még szívesebben egyeztetik a szereplőkkel a változó tövű jeleket is változatlan tövűként, azaz rámutatnak a személyre vagy megnevezik azt, és egyszerűen hozzákapcsolják az „ige” alapformáját, azaz úgy kivitelezik ezeket a jeleket, mintha ők maguk lennének a cselekvők. Csak később tudatosul bennük a térpontkezelés és az azzal összefüggő további szabályok sora.

 Az AD jelnek a 3. személyű cselekvővel helytelen és helyes módon egyeztetett formája

(Forrás: Szabó M. Helga – Csernyák Hajnalka)

A gyerekek a proformok közül először csak a gyakrabban használtakat és vizuálisan könnyebben értelmezhetőeket használják szabályszerűen, a ritkábbakat is ezekkel helyettesítik, például a ’verseny(ez)’ kifejezésre az autóverseny jelét (2xB-fekve proform) használják motorok és emberek esetén is.

A ’verseny(ez)’ jelentés különféle módon kifejezve
(Forrás: Szabó M. Helga – Csernyák Hajnalka)

A kicsik 5–6 éves korban már tisztában vannak a felnőtt jelnyelv szabályaival, de a finomabb szerkezetek, bonyolultabb szabályok kivitelezésénél akár még 7-8 éves korban is felbukkanhatnak hibák. Ez a legtöbb hangzó nyelv esetében is igaz, lényegében az iskolába kerülés idejére jutnak el a gyerekek egy olyan szintű nyelvtudás birtokába, ami már kellő alapot biztosít az ismeretek befogadására.

( Szabó M. Helga )

Forrás

Nyelv és Tudomány
2013.

Élni és égni kell

Paál Katalin: 

Élni és égni kell
 
 Élni és égni kell,
hogy lássad a napot,
élni, hogy szeresd azt,
amit az élet neked adott.
 
Égni, hogy tűz legyen
hevüljön fel a test,
ezer kérdés és válasz
ne maradjon üresen,
a testnek égni kell.
 
Élni és égni kell,
hogy körülötted,
mindena helyén legyen,
semmi és senki
ne kallódjon el.
 
Élni, hogy segíts,
és alkoss nagyokat,
minden, ami körülvesz,
mutassa emberi voltodat.
 
Égni, hogy dermesztő hidegben,
önts meleget a szívekbe,
izzó parász légy,
de tőled senki meg ne égjen.
 
Dúljon bármilyen vihar,
légy ember az embertelenségben,
adj fényt a sötétségben,
de ne feledd soha,
élni és égni kell,
az élet bármilyen mostoha.
 

Csend... megérinti szívünket

" A csend olyan háttere a kimondott szónak, 
mint a nagy mélység a víztükör alatt,

melyet nem látunk, de mégis megérinti szívünket."

( Szent-Gály Kata )

Örömmel köszöntlek ez Újesztendőben!

Örömmel köszöntlek ez Újesztendőben!

Örömmel köszöntlek ez Újesztendőben,

Áldás szálljon rátok gazdagon és bőven.

Ne felejtsd, jó népem: a haladás titka,

Ma is, ezután is: imádság és munka.

Küzdj, és bízva bízzál, szükség az imádság,

Emberé a munka, Istené az áldás.

Mezőn kalász nőjön, réten fű zöldüljön,

Munkában a nóta vidáman csendüljön.

Miben szűkölködünk? - ami még meg nincsen,

A beállott Újévben adja meg az Isten.

Ez a kívánságunk, ami még úgy kéne,

Megértést és békét a népek szívébe.

Hogy keresztény néped megtérjen és éljen,

Sok szenvedés után boldog időt érjen.

Adjon az Úristen ez újévben víg kacagást, csengőt,

Adjon Isten mindnyájunknak Boldog Újesztendőt!

B.U.É.K!

BÍZD ÚJRA ÉLETED KRISZTUSRA!