Hasznos tanulságos, többször elhangzott már ez a téma, de fontos megismerni a hallássérültek világát!
"Ne felejtsd el, a siket embernek több bántásban lehet része, mint a
mozgássérültnek vagy a vakoknak, mert a sérültsége nem annyira látható.
Igaz, néha komikusnak tűnhet a viselkedése, ahogy hadonászik a
kezével. Ha viszont szóba elegyedtek, félreértheti, amit mondasz neki.
A siketeket bizony akaratlanul is kinevethetik mások! És azt se
felejtsd el, hogy fogyatékuk számukra veszélyes helyzeteket is
teremthetnek. Például nem hallják meg, ha rájuk dudál egy autó az
utcán... "
(Az idézet a http://www.serultek.hu/neparazz2/ oldalról származik.)
A hallássérültek értelemszerűen elsősorban nem hangok, hanem jelnyelv,
szájról olvasás, testbeszéd, szemkontaktus útján kommunikálnak. Ide
sorolható a rezgés is, de ennek inkább tájékoztató, figyelemfelkeltő
szerepe van.
Jelnyelv:
vizuális kódrendszer legfejlettebb formája, melyet elsősorban a siket
emberek használnak. A jelnyelvnek is van egy sajátos hangtana, alaktana
és mondattana. Általában az adott nyelv nyelvtani sajátosságai
jellemzik a jelnyelvet. Szókincse pontos nyelvtani szabályok szerint
rendeződik, így annak nyelvjárásai is lehetnek. Tanulásának nehézségei
összemérhetők a hangzó nyelvekével.
Egy jelnyelvi egység (jel) komplett jelentést hordoz (nem pedig betűt
v. hangot idéz fel). Kiegészítő kódként létezik ugyan az ujjábécé és a
fonomimikai ábécé, de ez csupán nevek, betűhalmazok, esetleg
ismeretlen kifejezések visszaadására szolgál.
Szájról olvasás:
az a technika, amivel az alkalmazója vizuálisan, a szájmozgások
alapján ismeri fel a beszédet. Az így látható mozgássorozat a szájkép.
Sok olyan hang van, amiknek ugyanaz a szájképe, sőt egyes szavak is
ugyanolyannak látszódnak. Az ember legfeljebb az elhangzottak 32%-át
képes így felismerni, a többit a téma és a szövegkörnyezet alapján kell
kikövetkeztetnie.
Testbeszéd:
nem verbális jelek használata. Fajtái: mimika, vokális kommunikáció,
tekintet, mozgásos kommunikáció, testtartás, térköz. Hangulatot,
érzelmeket "olvasunk ki" vagy ha nem értjük mit akart mondani a másik,
akkor ennek segítségével próbáljuk kikövetkeztetni (pl. a jegyellenőr
lefelé néz, tartja a kezét - várja a jegy átadását).
Szemkontaktus: a szemünkkel úgymond hívjuk egymást, nézve "mutatunk" egy tárgyra, személyre stb.
A legtöbb hallássérültnek van fél - egy mondat késése. Ez nem azt
jelenti, hogy buták vagyunk, hanem több dolgot kell egyszerre
összekombinálnunk - nem tudom jobban megfogalmazni, de egy fél pillanat
alatt fel kell dolgozni a szájról olvasást, végiggondolni a
szövegkörnyezetet, a metakommunikációt.
Nagyon fárasztó tud lenni az egész napos koncentráció, figyelni
mindenre és mindenkire főleg ha ingergazdag volt a környezet - ennek
következtében időnként lanyhulni szokott a figyelem, ami
tiszteletlenségnek tűnhet, pedig ilyenkor csak egy kis pihenőre van
szükség.
(Én pl. több fárasztó nap után szoktam tartani egy hallókamentes napot.)
Ha egy hallássérülttel szeretnél beszélni, meg szeretnéd szólítani,
akkor az első és legfontosabb lépés: a fogyatékos személy figyelmének
felhívása.
A jelnyelv és szájról olvasás is csak akkor működik jól, ha a felek
szemben állnak, ezért te is fordulj felé, ha mondani szeretnél valamit
Győződj meg róla, hogy a hallássérült észrevette-e, hogy megpróbáltad
vele felvenni a szemkontaktust, ha nem, akkor integess az arcod előtt
(de ne hadonássz!) vagy finoman érintsd meg a vállát.
Ha túl messze vagy, és valamilyen fontos dologra szeretnéd felhívni a
figyelmét akkor elfogadható a fény vagy rezgéssel való jelzés.
Villanykapcsoló kapcsolgatása, fapadlón való erőteljes dobbantás.
Második lépés: a megfelelő környezet és a távolság.
Csökkentsd a háttérzajokat, mint például a rádió vagy televízió,
illetve a vizuális "zajokat", mint a fénylő, csillámló ékszer, világos
ruha és a villódzó fali kijelzők. Ugyanezen okokból ne nyilvános helyen
találkozzatok, vagy ha mégis, akkor ha lehetséges, válaszd a
leghalkabb és legkevésbé zavaró sarkot. Gondoskodj arról, hogy jó
legyen a világítás és figyeld meg annak az irányát. A fénynek semmiképp
nem szabad a hallássérültre esnie, mert akkor a hunyorgás miatt nem
tud szájról olvasni.
A szájról olvasáshoz a legmegfelelőbb távolság 1,5-2 méter!
Mit tegyél/ mire figyelj?
- Mindig fordulj a hallássérült felé!
- Mielőtt megszólítanád, próbáld meg felvenni vele a szemkontaktust!
- Beszélj tisztán, érthetően, normál sebességgel vagy annál valamivel
lassabban. Ha a partner nem érti a beszédedet, akkor ne a hangerőt
emeld fel, hanem arra ügyelj, hogy a beszéded tiszta és érthető
legyen.
- Ha többen beszélnek, akkor várd meg az előtted szólót, míg elmondja,
utána fordulj a fogyatékos személy felé. (Ne vedd sértésnek, hogy
mindig afelé fordul, aki éppen beszél.)
- Figyelj a testbeszédedre.
- Ha ők nem értenek meg elsőre, akkor bátran ismételd meg, változtass a beszédmódodon.
- Ha végképp nem megy, akkor végy elő egy papírt és ceruzát és írd le amit mondani szeretnél.
- Tarts szünetet ha a hallássérült lehajtja a fejét vagy elfordul,
kifújja az orrát stb. - ezekbe az esetekben nem tud szájról olvasni.
Mit ne tegyél?
- Ne beszélj túl hangosan, ordítva, morogva, motyogva, suttogva -
ezek mind torzítják az ajkakat, ezekben az esetekben nem lehet róluk
olvasni.
- Soha ne takard el a szádat.
- Ha többen vagytok, akkor ne vágjatok egymás szavába, ezt lehetetlen követni.
- Ne beszélj oldalról, hátulról!
- Kerüld a hangutánzó szavak használatát (csörög, kattog, recseg, zizzen stb.)
- Ne keverd a fogalmakat, melyek számukra sértő lehet - a siket nem süket stb. (Erről bővebben a III. részben.)
Ne zavarjon, ha a hallássérült személy többször is visszakérdez.
Csak biztos szeretne lenni, hogy valóban megértett Téged. Ha megakad a
kommunikáció, akkor ismételd meg amit mondani akartál, figyelj a
beszédmódodra, végső esetben írd le.
Forrás
http://ysani.blogspot.hu/p/hogyan-kommunikaljunk-hallasserultekkel.html
