Ha sikettel találkozol...
A siket ember a hallók társadalmának mindennapjaiban alapvető hátrányban van: nem jutnak el hozzá a hangosbemondó információi, nem tudja segítség nélkül használni a telefont, nem tud hagyományos ébresztőórával ébredni, stb. A technikai feltételek javításával, speciális készülékek alkalmazásával, illetve különféle feliratokkal, piktogramok gyakoribb használatával, illetve a jelnyelvi tanfolyamok népszerűsítésével mindez orvosolható (lenne). Mindehhez elsősorban alapvető szemléletváltozásra lenne szükség. A siketek tehát mindenhol hátrányba kerülnek a rossz szájról olvasási képességük miatt, a nem vagy nehezen érthető hangos beszédük miatt, a tolmács hiánya miatt, vagy egyszerűen azért, mert a halló kommunikációs partnerek nem tudnak jelelni.
Ha siket személlyel kerülsz kommunikációs helyzetbe, az a legegyszerűbb, ha jelnyelven társalogtok egymással. E nyelv elsajátítását szolgálják a jelnyelvi tanfolyamok.
Ha még nem tudsz jelelni...
- artikulálj érthetően, de ne túlzóan!
- próbálj lassabb tempóban beszélni!
- igyekezz egyszerűbb kifejezéseket és rövidebb mondatokat használni!
- vagy ha másképp nem megy: kapj elő papírt, tollat, s írd le röviden a mondanivalódat!
Ne lepődj meg túlzottan, hogy a siketek a környezet akusztikus nyelvének grammatikáját nem mindig ismerik rendesen, s ilyenkor egyfajta nyelvi keveredéshez folyamodnak (többnyire teljesen öntudatlanul): a jelnyelv grammatikájába préselik bele az akusztikus nyelv kifejezéseit, ami gyakran – természetesen – „rossz”, „külföldies” magyar mondatokat eredményez. A siketeknek problémájuk van az artikulációval, a nyelvtannal, sőt sokszor bizony a kevésbé hétköznapi szavak, kifejezések jelentésével, használatával is. A hangsúlyozást nem is érdemes említeni, mert az még nehezebben megfogható számukra. Mindez az élőbeszéd esetén kevésbé feltűnő, ellenben, ha írásra kerül a sor, a nyelvtudásbeli hiányosságok és az elkövetett hibák azonnal lelepleződnek. Ez azonban önmagában még nem lenne baj, problémát jelent viszont, ha az írásba foglalt információ a hibák súlyossága, illetve halmozottsága miatt már-már teljesen érthetetlen, s bizony ez is előfordul néha. Olykor a közlemény érthető marad ugyan, de mulatságossá válik. Néha pedig csupán konstatáljuk, hogy egy kifejezés, egy ragozás nem helyénvaló, vagy hogy egy mondat kicsit kajla, de ez nem akadályozza a megértést.
Mindennek oka a siketek oktatásának módszereiben keresendők: hazánkban még mindig hangzó nyelven és kizárólag hangzó nyelvre tanítják a siketeket (ezt a módszert oralizmusnak hívják), ez bizony azt jelenti, hogy átlagosan napi 8-10 órán keresztül szájról olvasás alapján jutnak információhoz a siket gyerekek. Ez önmagában is fárasztó, ráadásul a hangzó magyar nyelv megtanulását is nehezíti. Külföldön már a legtöbb országban jelnyelven tanítanak a siketiskolákban (ezek az ún. bi-bi, azaz bilingvális-bikulturális programok), s a jelnyelv nyelvtanának tudatosítását is felhasználják arra, hogy a környezeti hangzó nyelvet (annak főleg írott változatát) alaposabban megismerjék a gyerekek.
Szerző: Szabó Mária Helga jelnyelvkutató