A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunikáció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunikáció. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. augusztus 6.

A csend hangjai





Magyarországon minden tizedik ember valamilyen hallásproblémában szenved, a siketen születettek száma azonban szerencsére ennél jóval kisebb. A nagyothallás a leggyakrabban tapasztalható érzékszervi probléma: többszöri fülgyulladás, vagy nagyobb zajártalom már okozhat kisebb mértékű halláskárosodást. Ezzel még többé-kevésbé együtt lehet élni, hiszen a nagyothallók hallásmaradványukra támaszkodva még képesek beszédre, szájról olvasással elegyítve. A hivatalos orvosi meghatározás szerint siketnek minősül az, akinek hallásvesztése 90 dB, illetve annál nagyobb. Az ő kommunikációjuk kivitelezhetetlen a beszélt magyar nyelvvel.

Az ember legfontosabb kommunikációs eszköze a beszéd. Információkat közlünk, kérdéseket teszünk fel, vagy egyszerűen érzéseinket közöljük. Az egészséges emberek számára elképzelhetetlen teljes csendben élni...

A siketek halló társaikhoz hasonlóan boldog családi életet élhetnek, sportolhatnak, még telefonálhatnának is, ha mindegyikük számára elérhető lenne a fax készülék, vagy a szövegíró telefon. A legfontosabb tényező, a kommunikáció megoldása, hiszen a gondolatok kifejezése, a véleménynyilvánítás lehetősége minden ember számára alapvető szükséglet.

A kommunikálás módja számos körülménytől függ: például meghatározó az életkor, amikor a siketség kezdődött, a siketség típusa, a hallásmaradvány mértéke, a szájról olvasási készség, a beszédkészség, a személyiség, a családi környezet, az iskolázottság foka, vagy az intelligencia. Néhány siket csak a beszédet, vagy csak a jelnyelvet, valamint a jelnyelv, az ujj ABC, a beszéd, az írás, illetve a testbeszéd és az arckifejezés egyfajta kombinációját használja. A hallók és siketek kommunikációjának többféle módja lehet: az a fontos, hogy a halló fel tudja ismerni, mely módszerek kombinációja a célravezető.

A legismertebb a HSL (Hungarian Sign Language = magyar jelnyelv) - vizuális-gesztikulációs nyelv, mely nyelvtanában és szókincsében eltér a magyar nyelvtől. A jelbeszéd kiegészítés a szájról olvasáshoz, mely kéz-pozíciókkal megerősíti a száj mozgását. Elterjedt még az Ujj ABC, amikor kézzel formáljuk az abc betűit. Ennek előnye, hogy pontos, viszont igen lassú. A többi kommunikációs forma ezeknek a kombinációja, a különböző módszerek teljesen szabadon keverhetők egymással. A hallók és siketek közti kommunikáció legnagyobb gátja azonban a hallók hozzáállása. Igen gyakran előfordul ugyanis, hogy egy "nem értem" kézlegyintéssel meg sem próbáljuk megérteni őket. Nem a tökéletes jelbeszéd, vagy gesztikulációs rendszer elsajátítása a fontos, hanem az, hogy akarjunk a siketekkel beszélgetni, legyen türelmünk gondolataikat megérteni.

Forrás:
 InforMed - 2002.

2020. június 20.

Hogyan kommunikáljuk a siket emberekkel?




KOMMUNIKÁCIÓ KÉT SZEMÉLY KÖZÖTT

Kommunikáció siket emberrel személyes szituációban:

Hívja fel magára a siket személy figyelmét, mielőtt beszélni kezd. Szólítsa a nevén; ha ez sikertelen, a váll érintése, egy intés, vagy egyéb látható jel is megteszi a felhívást.

Vezesse be a siket személyt a beszélgetés témájába.
A siket embernek szüksége van arra, hogy előre tudja, milyen témában fognak beszélgetni, azért, hogy beillessze a szavakat, amelyek segítik a beszélgetés folytatásában. Ez különösen fontos olyan siket emberek esetében, akik a szájról olvasásra támaszkodnak.

Beszéljen lassan és tisztán, de ne kiabáljon, túlozzon, vagy túlartikuláljon. Az eltúlzás és a szavak túlhangsúlyozása eltorzítja az ajakmozgásokat, ezáltal még nehezebbé téve a szájról olvasást. Minden egyes szót próbáljon meg erôltetés vagy feszültség nélkül ejteni. A rövid mondatokat könnyebb megérteni, mint a hosszúakat.

Az ajkakat elfedő bajusz, szakáll, dohányzás, ceruzarágás és kezének az arca elé helyezése mind nehézzé teszik a siket ember számára, hogy kövesse a mondottakat.

Tartson szemkontaktust a siket személlyel. A szemkontaktus alátámasztja a közvetlen kommunikáció érzését. Akkor is, ha tolmács van jelen, továbbra is beszéljen közvetlenül a siket személyhez. Ha a szükség úgy kívánja, ő fog (majd) a tolmácshoz fordulni.

Nézzen közvetlenül a siket személyre, ha beszél. Kerülje az elfordulást, a táblára írást, vagy az iratok közötti kotorászást.

Használja az "én" és "te" szavakat akkor is, ha tolmácson keresztül kommunikál, ne pedig: "mondd meg neki, érti ô?"!

Kerülje azt, hogy egy fényforrás (mint pl. ablak, vagy éles fény) előtt álljon. Az arcon kialakuló ragyogás és árnyék csaknem lehetetlenné teszi a siket személy számára a szájról olvasást.

Először ismételje meg, azután próbálja meg máshogy megfogalmazni a gondolatot, ha annak meg nem értésével találkozik, minthogy egyszerűen csak unos-untalan ugyanazokat a szavakat ismételgeti. Ha a siket személy csak egy-két szót vétett el az elsô alkalommal, egy ismétlés rendszerint segít. Szükség esetén ne habozzon tollat és papírt ragadni, mivel néha bizonyos ajakmozdulat-kombinációkat nehéz felismerni. Az üzenet közlése, átadása fontosabb, mint a felhasznált eszköz.

Használjon pantomimot, testbeszédet és arckifejezéseket, hogy kiegészítse a kommunikációt. Egy életszerű szónokot mindig sokkal érdekesebb szemlélni és könnyebb megértetni.

Legyen a siket emberhez udvarias beszélgetés közben. Ha csöng a telefon, vagy valaki kopog az ajtón, kérjen bocsánatot a siket személytôl és közölje vele, hogy felveszi a telefont, vagy válaszol a kopogásra. Ne vegye semmibe a siket személyt és ne folytassa a beszélgetést valakivel, miközben ő várakozik.

Használjon kiegészítendô kérdéseket, amelyek hosszabb választ igényelnek, minthogy csak "igen" vagy "nem". Ne feltételezze, hogy a siket ember megértette az Ön közlését, ha bólogat a fejével. Egy kiegészítendő kérdésre adott felelet viszont bizonyíthatja az Ön információinak sikeres átadását.

CSOPORTBAN


Ha csoportszituációban (ülések, tanórák, stb.) Ön találkozik siket emberekkel, az alábbi tippek megkönnyíthetik a kommunikációt:

A számára legelőnyösebb távolságra ültesse a siket személyt. Ez rendszerint az elôadóhoz közeli széket jelent, s azért fontos, hogy a siket személy jól láthassa a szónok ajkait. Ha lehetséges, kerek asztalt vagy félkörös ültetést használjon, hogy mindenkinek az arcát láthassa. Rendszerint a siket személy maga fogja a legjobban tudni, hogy hová kell ülnie. Fordítson figyelmet a helyiség világítására is, azért, hogy a szónok helyes megvilágításba kerüljön.

A várhatóan felhasználásra kerülő szakszavakat, ritka idegen szavakat előre közölje! Nehéz, sőt egyenesen lehetetlen ismeretlen szókincsű beszédet és ujjbetűzést leolvasni. Ha az új szókincset nem lehetséges előzőleg bemutatni, írjuk fel a kifejezéseket papírra, táblára vagy írásvetítőre. Az előadást vagy egy film bemutatását egy rövid vázlat vagy egy forgatókönyv előzetes kézbeadása teszi követhetővé a siket személy számára.

Kerülje a szükségtelen megállást és beszélést, miközben Ön a táblára ír! Nehéz egy mozgásban lévő személy beszédét leolvasni és lehetetlen azét, aki háttal áll. Írjon vagy rajzoljon a táblára, azután forduljon a csoport felé és úgy magyarázza az írottakat!
Ha írásvetítôt használ, ne nézzen le rá, miközben beszél!

Használjon szemléltetô eszközt, ha lehetséges! A látás a siket ember elsődleges információfelvevő csatornája. Használja ki a rendelkezésre álló eszközöket, beleértve a filmeket, írásvetítôket, ábrákat és táblákat. Adjon időt a résztvevőknek arra, hogy elolvassák, mielőtt beszélni kezd!

Gyôzôdjön meg arról, hogy lényeges információ nem kerüli el a siket személy figyelmét. Írjon fel bármiféle változást, ami a találkozási idôpontokat, speciális feladatokat, járulékos utasításokat, stb. illeti. Biztosítson időt, amikor kézikönyvekre, vagy szövegekre hivatkozik, mivel a siket embereknek először az írottakra kell tekinteniük, mielőtt újra a szónokra figyelnének.

Enyhén lassítsa le a kommunikáció ütemét, hogy elôsegítse a megértést. Sok elôadó túlságosan gyorsan beszél. Biztosítson külön idôt a siket személy számára, hogy kérdéseket tegyen fel, vagy azokra válaszoljon.

Ismételje meg azokat a kérdéseket, vagy megállapításokat, amelyek a terem végébôl hangzottak el és mutasson a beszélô személyre. Tartsa emlékezetben, hogy a siket ember ki van zárva mindabból, ami a látókörén kívül történik.

Biztosítson a siket személy számára teljes értékû részvételt a vitákban. Nehéz a siket embereknek a csoportbeszélgetésekben részt venni, mivel nem tudják biztosan, hogy a beszélôk mikor fejezték be a mondanivalójukat. A csoportvezetőnek vagy tanárnak időről időre fel kell ismernie a siket ember hozzászólási szándékát, hogy lehetővé tegye számára a teljes értékű részvételt! Vigyázzon a szerepváltásokra és adjon a siket személynek esélyt arra, hogy egy pillantást vethessen minden egyes résztvevőre, mielôtt azok megszólalnak.

Képzési helyzetekben alkalmazzon különböző szituációs gyakorlatokat. Mint minden más ember, a siket is gyorsabban tanul gyakorlatban cselekedve, mint elméletben. Amit nehéz lenne szavakban megmagyarázni, azt lehet, hogy könnyedén megértené a tevékenységet bemutatva.

Használjon tolmácsot nagycsoportos közegben. Ilyen helyzetben egy tolmács sokkal könnyebbé teszi a kommunikációt egy siket személy számára. A tolmács az információ átadásában néhány szóval a szónok mögött lesz. Ezért biztosítson idôt a siket személynek, hogy minden információ eljusson hozzá és így kérdéseket tehessen fel.

Kérjen fel egy személyt, hogy az információt jegyzetben rögzítse. Sok siket ember számára nehéz az előadóra figyelni és egyidôben jegyzetet is készíteni.

2014. április 1.

Beszéljünk a kezünkkel!


Beszéljünk a kezünkkel!

Magyarország lakosságának körülbelül tíz százaléka szenved valamilyen mértékű halláskárosodásban. Ebből súlyosan nagyothalló, illetve siket 3-4 százalék. Kommunikációs nehézségeik mindennaposak, nagy részük nehezen vagy egyáltalán nem képes a társadalomba való beépülésre, integrálódásra, hiszen sérülésük éppen a másik emberrel kialakítandó kapcsolattól fosztja meg őket.

(2004.)

2013. október 16.

Ha sikettel találkozol...



Ha sikettel találkozol...
A siket ember a hallók társadalmának mindennapjaiban alapvető hátrányban van: nem jutnak el hozzá a hangosbemondó információi, nem tudja segítség nélkül használni a telefont, nem tud hagyományos ébresztőórával ébredni, stb. A technikai feltételek javításával, speciális készülékek alkalmazásával, illetve különféle feliratokkal, piktogramok gyakoribb használatával, illetve a jelnyelvi tanfolyamok népszerűsítésével mindez orvosolható (lenne). Mindehhez elsősorban alapvető szemléletváltozásra lenne szükség. A siketek tehát mindenhol hátrányba kerülnek a rossz szájról olvasási képességük miatt, a nem vagy nehezen érthető hangos beszédük miatt, a tolmács hiánya miatt, vagy egyszerűen azért, mert a halló kommunikációs partnerek nem tudnak jelelni.
Ha siket személlyel kerülsz kommunikációs helyzetbe, az a legegyszerűbb, ha jelnyelven társalogtok egymással. E nyelv elsajátítását szolgálják a jelnyelvi tanfolyamok.
Ha még nem tudsz jelelni...
-      artikulálj érthetően, de ne túlzóan!
-      próbálj lassabb tempóban beszélni!
-      igyekezz egyszerűbb kifejezéseket és rövidebb mondatokat használni!
-      vagy ha másképp nem megy: kapj elő papírt, tollat, s írd le röviden a mondanivalódat!
Ne lepődj meg túlzottan, hogy a siketek a környezet akusztikus nyelvének grammatikáját nem mindig ismerik rendesen, s ilyenkor egyfajta nyelvi keveredéshez folyamodnak (többnyire teljesen öntudatlanul): a jelnyelv grammatikájába préselik bele az akusztikus nyelv kifejezéseit, ami gyakran – természetesen – „rossz”, „külföldies” magyar mondatokat eredményez. A siketeknek problémájuk van az artikulációval, a nyelvtannal, sőt sokszor bizony a kevésbé hétköznapi szavak, kifejezések jelentésével, használatával is. A hangsúlyozást nem is érdemes említeni, mert az még nehezebben megfogható számukra. Mindez az élőbeszéd esetén kevésbé feltűnő, ellenben, ha írásra kerül a sor, a nyelvtudásbeli hiányosságok és az elkövetett hibák azonnal lelepleződnek. Ez azonban önmagában még nem lenne baj, problémát jelent viszont, ha az írásba foglalt információ a hibák súlyossága, illetve halmozottsága miatt már-már teljesen érthetetlen, s bizony ez is előfordul néha. Olykor a közlemény érthető marad ugyan, de mulatságossá válik. Néha pedig csupán konstatáljuk, hogy egy kifejezés, egy ragozás nem helyénvaló, vagy hogy egy mondat kicsit kajla, de ez nem akadályozza a megértést.
Mindennek oka a siketek oktatásának módszereiben keresendők: hazánkban még mindig hangzó nyelven és kizárólag hangzó nyelvre tanítják a siketeket (ezt a módszert oralizmusnak hívják), ez bizony azt jelenti, hogy átlagosan napi 8-10 órán keresztül szájról olvasás alapján jutnak információhoz a siket gyerekek. Ez önmagában is fárasztó, ráadásul a hangzó magyar nyelv megtanulását is nehezíti. Külföldön már a legtöbb országban jelnyelven tanítanak a siketiskolákban (ezek az ún. bi-bi, azaz bilingvális-bikulturális programok), s a jelnyelv nyelvtanának tudatosítását is felhasználják arra, hogy a környezeti hangzó nyelvet (annak főleg írott változatát) alaposabban megismerjék a gyerekek.
Szerző:  Szabó Mária Helga  jelnyelvkutató