2026. május 12.

Egy csepp: Isten szeretete !



Cseppek vagyunk a tengerben

Cseppek vagyunk a tengerben. 
Sok-sok cseppel együtt. Önmagunkban hamar elvesznénk, felszáradnánk, de sok-sok csepp együtt hatalmas erő. Vannak cseppek, melyek közelebb állnak hozzánk, minden apró rezdülésük átfut a mi létezésünkön is, magával sodor, s ugyanez történik velük is, ha mi mozdulunk. Közel vagyunk. Érezzünk egymást. Megbízunk egymásban. Kitárulkozunk, mert tudjuk, hogy kitárulkozhatunk. Mert barátok vagyunk.  

Nem születtünk magányos léleknek és a sorsunk is mindig úgy alakul, hogy vágyainknak, céljainknak megfelelően társakat hoz-visz az életünkben. Minden egyes ember tükörkép az életedről, hogy hol tartasz a sorsod útján. Ha gyengébb vagy éppen - mert miért ne lehetnél - segítő erők érkeznek. Ha erős vagy - mert belül akkor is erős vagy, ha olykor kételkedsz ebben - te nyújtasz segítséget. Ha vidám vagy vigasztalsz, ha szomorú vagy vigaszra lelsz. Így van ez jól. A cseppek kiegyenlítődnek. 

Sosem vagy egyedül. Csak akkor, ha te zárod be az ajtót, de akkor ez a te döntésed. Zárt ablakon, zárt ajtón nem érkezik friss levegő. Ahhoz, hogy felfrissülj, nyitottnak kell lenned. Persze lehet, hogy a nyitott ajtón-ablakon berepül egy pár nem várt bogár, por, piszok, de ügyes takarító vagy, majd megszabadulsz tőlük. A friss lég áram viszont mindenért kárpótol. Új erő, új szépség, új öröm. 

Cseppek vagyunk a tengerben. Vannak cseppek, melyek mindig velünk vannak. Kinek kevesebb, kinek több csepp testvére van. Ők a barátok, akik veled vannak jóban-rosszban, szélcsendben vagy nagy viharban. Akik soha nem engedik, hogy messzire sodródj, elvessz, elmerülj. Akik dörömbölnek a becsukott ajtódon-ablakodon, hogy engedd be az újat, a frisset. Akik húznak, hogy változz a változással, mert ez az élet. Folytonos áramlat, folytonos mozgás. Nem kell félned, nem egyedül mozdulsz. 

Ha nyitott szívvel jársz, mindig meglátod: sokan mozdulnak veled együtt. 

EGY CSEPP:
 ISTEN SZERETETE!!!!!

2026. május 3.

Helen Keller : Köszönöm Istenem...


Csanalosi Tibor festménye - Türkizkék csend

Helen Keller:
 Köszönöm Istenem...

Köszönöm Istenem fogyatékosságomat
Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat,
mert általa találtam meg magamat, munkámat,
sőt téged, magadat is Istenem!
Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben
használtad életemet valami célra,
melyet ugyan nem ismerek,
de egy napon majd mindent meg fogok érteni
és akkor nagyon elégedett leszek.
Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,
hogy növekedjünk a szeretetben.
Hiszem, hogy Istenem bennem vagy,
miként a nap a fényben és az illat a virágban.
Fény az én sötétségemben!
Hang a csöndemben.
Hiszem az örök életet.
Hiszem, hogy ott enyémek lesznek azok az érzékek,
amelyeket most nélkülözök,
és hogy odaát csodaszép otthonom lesz
telve színnel, zenével,
a virágok bólongatásával
és szeretteim arcával.