FÉNYT HAGYNI MAGUNK UTÁN!

Mécsvirág

MÉCS LÁSZLÓ
FÉNYT HAGYNI MAGUNK UTÁN!

Az élet örök búcsúzás.
Ó bár csak tudnánk távozáskor
fényt hagyni, mint a Messiás,
belészeretni a szívekbe,
apostolokba, mártírokba,
hogy átadják a századoknak,
a századok az ezredeknek!
Fényt hagyni, mint a Messiás!

Vagy legalább, mint az anyák,
kik egyre jobban megragyognak,
minél sötétebb lesz az éj,
és minél jobban porlanak
a bánat-barna hant alatt.
Fényt hagyni, mint a jó anyák.

Vagy legalább is, mint a Nyár,
amely almákba és diókba
szerette édes álmait,
és édességével világít
a hosszú, hosszú tél alatt.
Fényt hagyni, mint a drága Nyár.

Vagy legalább is, mint a Nap,
melyet elnyelt az alkonyat,
de a legbúsabb éjben is
világít még a gyöngyvirágban,
a liliomban, mécsvirágban.
Az életünk olyan tünékeny.
Ó szent fényt hagyni volna jó!
Fehéren és kéken.

Kép forrás és vers
Facebook - A Csend Hangja
 

Helen Keller : Köszönöm Istenem...

Csanalosi Tibor festménye - Türkizkék csend

Helen Keller:
 Köszönöm Istenem...

Köszönöm Istenem fogyatékosságomat

Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat,

mert általa találtam meg magamat, munkámat,

sőt téged, magadat is Istenem!

Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben

használtad életemet valami célra,

melyet ugyan nem ismerek,

de egy napon majd mindent meg fogok érteni

és akkor nagyon elégedett leszek.

Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,

hogy növekedjünk a szeretetben.

Hiszem, hogy Istenem bennem vagy,

miként a nap a fényben és az illat a virágban.

Fény az én sötétségemben!

Hang a csöndemben.

Hiszem az örök életet.

Hiszem, hogy ott enyémek lesznek azok az érzékek,

amelyeket most nélkülözök,

és hogy odaát csodaszép otthonom lesz

telve színnel, zenével,

a virágok bólongatásával

és szeretteim arcával.

Árnyék és fény

Schvalm Rózsa
Árnyék és fény

Árnyék és fény, félelem és remény,
a nap ragyog, vagy örvény kavarog,
váltakozó az élet színterén,
míg világ a világ, s a föld forog.

Vannak szegények, vannak gazdagok,
nagyhatalmak és kicsi országok.
Oly ingatag, bizonytalan a sors,
a holnap, a jövő oly homályos.

Nem létezik több, csak egy biztos pont,
nem rendítik soha változások.
Tegnapon, s ma is hű, jó pásztorod
az Úr : Vele holnapod is áldott.

A CSEND

SZABOLCSI ZSÓKA
A CSEND

A csend hiány. A szó hiánya, a zaj hiánya, a cselekvés hiánya.
A csend erőt adó hiány, a magamra utaltság ösztönző ereje.
Más a belsőbéke csendje, s más a természet zajgó, zsongó csendje.
Más a feszültség csendje, s az alkotó munka csendje.
A csend néha harsog, néha süket és süketté tesz.
A csendben megszólalnak a belsőhangok, s a fogékony fül számára zenévé olvadnak össze.
Éjszaka csendje, hajnal hallgatása, örökös némaságra ítéltek kétségbeesett próbálkozása.
Beteg emberek lázas csendje, forró szerelmesek piros csendje.
Csönd. Némaság. Üresség. Halál. Világegyetem.
Elszakadt magnószalagok hirtelen csendje. Elválások döbbent némasága.
Áramszünet miatt félbeszakadt hangok hangtalansága.
Kimondatlan szavak bennemrekedtsége. Vihar előtti szélcsend.
Félelem remegő csendje. Hóesés békés csendessége. Csendes éj.
Illatos szerzők csendes selyme. Pillangók néma röpte.
Álmodozások bársony csendje. Az egymásra találás ünnepélyes hallgatása.
A csend jó. A csend béke. A csend nyugalom. A csend minden.

Forrás

Facebook - A Csend Hangja

Ó, tiszta csend!

Sík Sándor  - Ó tiszta csend! 

Hallgass el egy kicsit, te mocskos utcalárma!

Legyen ablakod, ajtód, a füled is bezárva; 

És állítsd el a rádiót. 

 

Lelkem, celládba térj s földig zuhanni engedd 

Figyelmed függönyét, úgy ünnepeld a csendet 

És benne minden

 

Hallgatva ünnepeld csendjét az értelemnek, 

Melyben a gondolat villámai teremnek, 

A zengő percek ihletét, 

 

Melyben kibomlanak a lélek mérhetetlen 

Arkangyal-szárnyai, s szóban elférhetetlen 

Zenét suhog a szent setét. 

 

A hallgatást idézd, a szívek drága csendjét, 

Amelyben megfogan a két-malasztú szentség: 

Hűség, barátság, szerelem. 

 

Ó sírig és síron túl mosolygó szent szövétnek, 

Amely odalent nőttél a lét előtti létnek 

Hangtalan örvényeiben! 

 

És csukló térdeden imádd a csendek csendjét, 

Amelyben önmagával beszél a Végtelenség, 

A hallhatatlan hallható. 

 

Térden virraszt az éj és mindeneken csend ül, 

Amikor a magát megtáró Végtelenből 

A föld szívére száll a szó. 

 

Emlékszel: Hóreben, barlangja odujából 

Milyen borzongva leste a zord Illés, a látó, 

Az Istent, aki elvonul. 

 

Milyen hiába leste sebes szél viharában, 

A földrengésben is, a tűzben is hiában: 

Suttogó szellőn járt az Úr. 

 

Gépkattogása közt a rohanó jelennek 

Engedj, ó tiszta csend, csendje a Végtelennek, 

Egy pillanatnyi pihenést. 

 

Hagymázos homlokom lágy ujjaiddal född el, 

Leheld be lelkemet templomi hűvösöddel: 

Csak az él, aki benned él. 

 

Csak az él, akiben a lélek tiszta csöndjén 

Némán izzani kezd a titokzatos tömjén 

S füstjén az Angyal megjelen. 

 

És ámuló szeméről a fátylakat leoldja, 

Az Angyal, az Istennek alázatos heroldja: 

A csend-foganta Kegyelem.

Hiszem...

Helen Keller: Hiszem...

Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,
hogy növekedjünk a szeretetben.
Hiszem Istenem, hogy bennem vagy,
miként a nap a fényben,
és az illat a virágban.
Fény a sötétben!
Hang az én csöndemben!

Hiszem az örök életet,
Hiszem, hogy ott enyémek lesznek
azok az értékek,
melyeket most nélkülözök,
és hogy odaát csodaszép
otthonom lesz, tele színekkel,
zenével, a virágok hajladozásával
és szeretteim arcával.

Húsvéti csend

Túrmezei Erzsébet

Húsvéti csend

(részlet)

"...Figyelek… várok… Csend van, hosszú, tiszta,
mint mikor az ég harmatkönnyét issza
minden fűszál még… és hiába kérem:
ösvényein ott jár az élő Mester
feltámadottan, tündöklő-fehéren,
bűn és halál felett vett diadallal.
Ujjongó lelkem lépteire hallgat
és ezt a csendet hogy zavarná dallal?!"

Áldott húsvéti ünnepeket 
Minden kedves Olvasóimnak!

Híd vagyok

Jelnyelvi tolmács 

Gerzsenyi Sándor 
Híd vagyok  

 Isten engem hídnak vetett   
közétek, szegény, vétkes embertársak.  
Az egyik part a szívetek, 
a másik: Ő, ki messze-messze trónol.
Hozzá – nektek – én híd leszek, 
Csak merjetek felé indulni, bátran. 
Előre, Őrá nézzetek!
Ne rémítsen, ha olykor balga ívem, 
e híd: a szívem – megremeg. 
Múló anyag csupán, bús, fáradékony. 
Ti mégse, mégse féljetek. 
A túlsó partra, nagyszívű Atyánkhoz 
két átszögezett kéz vezet, 
két kéz emeli riadt szívem ívét. 
Dúlhat rémítő fergeteg, 
szökőárként zúghat felém a hullám, - 
elvesznünk többé nem lehet. 
A túlsó partról bő kegyelem árad, 
megtart, vezet, véd és szeret. 
Szakasszátok el magatokat a bűntől!
Hozzá - nektek – én híd leszek. 
Közétek, szegény, vétkes embertársak, 
Isten engem hídnak vetett.

Előre nézz!!

Vajay Tiborné

Előre nézz!!

Mindig előre nézz,
ne sírj tűnt szépek után,
szíved ne tartsa láncon a harag,
boldog csak úgy lehetsz,
ha szeretsz...
szeretsz szüntelen! 

Tenyeredben tartod a vigasztalást
ha sebzik lelkedet
gond szürke – percek,
karcos szavak,
s úgy érzed nélküled halad
a pillanat,
ne add fel soha álmodat,
szavakat formáljon
a tiszta gondolat,
szavakat...
melyek ég felé vágynak szüntelen,
hogy erőd legyen..
erőd és hited..
csodának látni az életet,
csodának...
mely maga a szeretet...

Csend

Kaffka Margit

CSEND

Én nem tudok a csendről

melybe száz forró titok

és jövendő viharok lelke ébred

hol nászát üli száz rejtett ígéret.

A csendről, melyre mennydörgés felel

idegzett húr most, oh most pattan el

vagy fölzengi a nagy harmóniát

az életet, az üdvöt, a halált.

Mindegy, valami jönni, jönni fog!

- Ily csendről nem tudok.

De ismerem, hol bús töprengés ág-boga terem

a csonka múlt idétlen hordozóját

sok-sok magános, lomha alkonyórát

melyből a szótalan, közömbös árnyak

vád nélkül, halkan a szivemre szállnak

s a szívnek várni, várni nincs joga

úgy jő a holnap, ahogy jött a ma

míg percre perc születni kénytelen

- e csöndet ismerem.

Adventi csendben

Almási Mihályné

Adventi csendben

Adventi csend van.

Nincs hang, csak lélek-beszéd.

Adventi csendben

Lehullok, Uram, eléd.

Adventi csendben

Csak hitem kis mécse ég;

Adventi csend van.

Köröttem mély a sötét.

Adventi csend van…

Készül-e, mond, a szíved?

Adventi csendben

Gyümölcsöt hoz-e hited?

Adventi csendben

Szunnyadsz tán? Lámpád nem ég?

Adventi csend van…

Krisztus vár éretted még.

AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK

Horváth-Varga Sándor

AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK 

Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet.
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt.
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok. 

Békében nevelni sok gyermeket

S ne legyen rémisztő a rengeteg.
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan.
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez - mit az élettől akarok. 

Emlékezni arra mi régen volt

Becsülve tisztelni az öregkort.
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt.
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez - mit az élettől akarok. 

A vérnek legyen végre értéke

S nem kérdezve, hogy kérték-e.
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény.
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez - mit az élettől akarok. 

Kérem, legyen mindennap ünnep

Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek.
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke.
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez - mit az élettől akarok.

Bárhová visz az út....

Bárhová visz az út....

Bárhová is visz az út, bárhová is sodor a szél

Lesz egy ember, aki a szívedben mindig Veled él

Rátaláltál, megszeretted

Kis lelkében a nagy zűrt helyretetted

Veled él, és Veled marad

Mikor szemedből könnycsepp fakad

Nem felejt el, nem hagy cserben

Vigyáz Rá hogy szemed könnyet ne ejtsen

Vele élsz és vele halsz majd,

Az Élet ha az utadon végighajt majd

Nem beszél majd, nem is szól

Érzed mégis, hisz tudod jól

Hogy bárhová is visz az út, bárhová is sodor a szél

Szívedben mindig nyár lesz, elmenekül a gonosz tél

Továbblépsz majd, messze mész majd

Szavait nem felejted, sokszor hallod majd

Nem kell félned, nem kell várnod

Ő ott lesz: Szíved ki kell tárnod

Nem létező szavai kis távoli lelkének

Eljuttatják füledbe dalát, szomorú énekének

Ez az ének Rólad szól, a megélt dolgokról

Vigasztal is majd: Sose félj a holnaptól!

Amikor egyedül vagy, és csend bámul a falakról

Ne csüggedj, hisz tudod Te is nagyon jól:

Bárhová is visz az út, bárhová is sodor a szél

Az igaz ember, és a Szeretet mindig örökké él!

Gondolatok az életről

Gondolatok az életről

Az éjben a nappalt élni,
a borút derűre cserélni,

a dombról a völgybe vágyni,
a völgyből fel a hegyre mászni,
a sivatagba vízért menni,
a tengeren árnyékot keresni,
a viharban szabadon járni,
a napsütésben esernyővel állni,
az orkánban sziklaszirten ülni,
a szélcsendben sárkánnyal repülni,
a nyárban hó csatát vívni,
a télben strandra kerekezni,
a tömegben csendben elvegyülni,
a csendbe ordítva elmerülni,
a szivárványt fekete-fehérben látni,
a régmúlt képeit színesen magyarázni,
az egyszerűből bonyolultat formálni,
a nehéz dolgokat könnyedén megcsinálni,
a fáradtságban az életet hajkurászni,
az ébrenlétben az álmokat vadászni,
a mában a holnapot megnézni,
a holnapban a tegnapot mesélni,
a múlttól, jelentől, jövőtől sose félni,
az életet újra csak újra végigélni!

A szeretetről....

A szeretetről....

Tudod arra gondoltam,
mennyire fontos az embernek
a visszajelzés.

Nem,
nem az elismerésre gondolok.
Az más.

A visszasimogatásra.

Arra, ha valaki meggyógyít
egy beteg madarat,
nem vár érte köszönömöt
se fizetséget,
de megsimogatja
a búcsúzkodó szeretetkör.

Aki szeret, azt szeretné adni,
amit maga is legtöbbre tart.

A madár a repülést.
Mit adhatna mást?

Aki szeret, azt, amit legszebbnek,
legjobbnak tart a világon.

Simogat, akit boldoggá tesz,
ha szeretetből megsimogatják.

Betakar, aki arra vágyik,
egy szerető kéz betakarja.

Nem,
nem azért, hogy visszakapja,
az igazi szeretet
nem ismeri az üzletet.

Csak, mert aki szeret, azt adja,
ami számára a legkedvesebb.

Ha tehetné, a szívét adná.
De, mert nem teheti,
hát azt, ami nagyon fontos.

Neki.

Aki adja, annak.

Szeretettel adni,
csak a legfontosabbat lehet.
A legmelegebb szót,
A legszebb mosolyt,
a legkülönlegesebb kavicsot.
A legkedvesebb mozdulatot,
a legforróbb fohászt.
Annak, akit szeretünk.

Szeretetláng

Vajay - Csima Monika
 Szeretetláng

Ne félj... itt leszek mindig,
csendesen vigyázom lépteidet,
maradok..emlékekbe zárva
csend leszek, örök szeretet..
arcodat simító hajnali fény,
szivárvány-könnycsepp
mely enyhíti bánatod,
ha csillag szemébe nézel az égnek
a szeretet fényét újra megláthatod..
mikor hajadba túr a dajkaujjú szél
érezd : - kezem szelíd és meleg...
ha fáj ,hogy messze járok emlékekben keress
érezni fogod ölelésemet..
ha hűvös alkonyon dalt dúdol a szél
emlékezz az esték csendes békéjére,
emlékezz az otthon óvó nyugalmára,
az összetartozás áldott melegére.
Míg emlékem él, itt leszek veled,
mert nincs idő..távolság sem tér,
a szeretet örök, tiszta lángja
valahol a végtelenben csendben össze ér....

Forrás

Facebook

Błztató

Rajki Miklós - Bíztató 

Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok - sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod.

Övé a dicsőség

Vajay -Csima Monika 

 Övé a dicsőség 

Romokból épített tündér-világot
reményt adott, mikor minden elveszett,
mikor tétován, fájón kóborolt a lelkem
imára kulcsolta reszkető kezemet,
mikor görnyedve vittem sorsom ólomsúlyát
vállam köré fonta fénylő erejét,
vissza adva lelkem csendes békességét,
vissza adva reményét, hitét.
Kőszikla Ő, örök égi Áldás,
Ki mindig ugyanaz,sosem változik,
Ki Lelkével takar, oltalmaz, véd,
Ki újjáteremt s szeretni tanít...

Áldott Újévet Mindenkinek!

Áldott Újévet Minden kedves Olvasóimnak!

Légy hálás szívű a 2024-es évben is!

Hogy mit kívánok neked az év minden napjára?

Azt, hogy lássál,

Hogy a sötétben is lásd a fényt,

Hogy a háborgó világ ellenére is

béke lakjon a szívedben.

Hogy egyedül se legyél magányos,

Hogy tudjál örülni a vannak,

Hogy ne hazudj magadnak hamis örömöket,

Hogy megtaláld a kezdet tisztaságát,

Hogy ne sirasd az időt,

Hogy meglásd benne a végtelen lehetőségét,

Hogy a csendben,

a benned levő csendben

meghalljad a lelked szavát.

Bölcsességet kívánok,

sok-sok bölcsességet,

Hogy felismerd,

Hogyan helyes lépned,

Mit érdemes meglátnod,

Mit kell megtenned,

Mit kell szólnod,

Hova kell eljutnod.

Hogy soha semmit ne kelljen

megbánnod.

(Dona Gelsinger)

 

SEGÍT A CSEND

Szabóné Takács Éva: 

SEGÍT A CSEND

Amikor elfáradsz a napi nyüzsgés után,

segít a csend, a meghitt kis szobád.

Amikor már a sírás fojtogat,

csendre int Jézus, merülj el, hívogat.

Amikor körülvesz a rossz,

s a harag eltölt,

csendesülj Jézus jóságában,

Ő megtisztít, feltölt.

Amikor a békesség, a csend átjár,

megnyugodva, mosollyal

az arcodon indulj:

új feladat vár.

(Lydia magazin 2009/2)