Az én csendem

Vajay Tiborné
Az én csendem

Mint márványt a finom erezet,
úgy szőtte át szívemet a csend,
az én csendem …mely egy pillanat ringató ölén
szelíd nyugalmat teremt…

olykor nehéz… .ólomsúlyú csend
akár árvák szívén a reszkető bánat,
mint a fájó lélek- könnyek,
melyek jajongva siratják az Édesanyákat…

ám sokszor szelíd és békés
akár az éj sötétjét űző hajnali fény,
csendszirma kéklő messzeségből hull
s szelíd békességgel lelkemhez ér…

az én csendem ringató, pilleszárnyú csend,
lágyan ölel…távol tartva a világnak zaját ..
melyet nem hallhat , nem érthet más
csak én…..én és az Isten….
ki a szívembe lát…

Forrás

Facebook - Lélektől Lélekig Album 

A kincs

"Az igazi kincset nem keresni, hanem észrevenni kell,
és akkor lesz a Te igazi kincsed, ha vigyázol rá,
és méltó helyet tudsz neki biztosítani a szívedben."

( Ismeretlen szerző )

Mosolyod

Frederiko Faber
M o s o l y o d 

Mosolyod, mely szívedböl fakak,
Aranyozza be arcodat.

Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér tertvéred szemébe.
Gazdagítja azt, aki kapja
S nem lesz szegényebb az sem , aki adja.
Pillanatig tart csupán
De örök nyomot hagy maga után.

Senki sem olya gazdag,
Hogy nélkülözni tudná :
És senki sem oly szegény.
Hogy meg ne érdemelné.

Az igazi barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.

Mosolyod : nyugalom a megfáradotnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.

Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható:
Köcsönözni nem lehet, ellopni sem:
Mert csak abban a percben van értéke
Amelyben arcodon megjelen.

És ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagyleklű, s magadét add;
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra
Mint annak, aki azt másnak adná s nem tudja.

Fordította : B. István

Áldott Ünnepeket kívánok! - Karácsonyi gondolatok

Karácsonyi gondolatok

A szeretet olyan mint a hópihe: csendesen megbújik, olykor könnyen elillan,
de a karácsony akkor jó, ha körülöttünk havazik.

Felragyog a város ezer fenyőfája, örömet kiáltanak szerte a világba,
melegségben izzik az emberek lelke, a szeretettel van a szívünk betelve.

Karácsonyfa, csillagszóró, finom mákos bejgli, a nagy ünnepben szeretteit az ember nem felejti!
Akármerre jársz is, én gondolok rád, s a szívemben ragyog a karácsonyfánk!

Gyúlnak a fények, angyali ének száll tova éjnek; repül a széllel, mondd, hova ér el, hópihe szárnyán, csengő-bongó lármán, szeretetet küldve, mondd, hozzád repült be?

Érzed ezt az illatot? Látod a fényeket? Az angyalok küldte mosolygós éneket?
A szeretet költözött be ma hozzánk, s öltöztette díszbe a fenyőfánk!

A szeretet vára karácsonykor megnyitja kapuit, és mindenki bebocsátást nyer rajta.
Ne félj sorba állni, neked is van hely a szívemben!

Ballag a szeretet a karácsonyi fényben, megáll az ajtódban, csengetésre készen, remélem,
nálad is nyitott szívre lel, a csengetésre szíved nyitottan felel!

Egyszer egy évben egy téli éjjelen, mosolyog a város, és nincs semmi félelem,
öleli egymást kisfiú és néni, az egész évben így kellene élni!

Ember küzdj, és bízva bízzál!

Jovanovics Márta

Ember küzdj, és bízva bízzál!

Gyötör az élet, sokat szenvedsz, 
beteg vagy, és nagyon félsz. 
Bizonytalan a holnapod, mert 
nem tudhatod meddig élsz. 

Elárvult szíved segítségért kiált, 
minden neszre megrezzensz, 
amit a félelem belőled kivált, 
nem értheti senki mit elszenvedsz. 

Tudod, hogy van Isten, ki erősebb nálad. 
imádkozol, olvasod igéjét 
mégis szíved a reménybe belefárad 
mert nem fogadod el erejét. 

Bizonytalanság vesz erőt rajtad, 
kilátástalannak véled holnapod, 
inkább a borosüveget martad, 
ezért lett lelked zaklatott. 

Azt hiszed nem győzheted le, 
azt ki régóta gyötör, kínoztat 
belenyugodtál a veszteségbe 
erőtlennek hiszed, ki ebből kihozhat. 

Gondolkodj ezen emberi lény, 
életedért csatáznod kell! 
Utadat beragyogja a fény 
ha hited teljes bizalmat nyer! 

Ember küzdj, és bízva bízzál! 
ne feledd, megüzenték már rég, 
csak a kereszt ereje vihet át 
azon, mit nem értél el még!

Veled vagyok ....

Veled vagyok ...

Veled vagyok, ha egyedül érzed magad,
Veled vagyok, ha valami bánt,
Veled vagyok, ha bántanak az emberek,... ha úgy gondolod, hogy ez így nem mehet tovább.
Veled vagyok, ha kétségbe esett és szomorú vagy,
Veled vagyok, ha rettegsz és félsz
Veled vagyok, ha téged már senki sem szeret, a barátaid is elszakadnak tőled
Veled vagyok, ha gondjaid miatt aludni nem tudsz,
Veled vagyok, ha gyermeked bánatot okoz,
Veled vagyok, ha veszedelembe kerül az életed, ha beteg vagy és segítség kellene.
Veled vagyok, ha nem tudod legyőzni szomorúságodat.
Veled, ha benned egy világ omlott össze.
Veled vagyok, ha több szeretetre vágysz,
Veled vagyok, ha a szíved nagyon fáj,
Veled vagyok, ha senki sem ért meg.
Veled, ha a fáradtságtól már-már elalélsz.
Veled vagyok, ha valami miatt gyötör a lelkiismeret.
Veled vagyok, amikor kiáltva hívsz, vagy amikor hozzám visszatérsz.
Veled vagyok, mint a nap mely meleget, vidámságot ad,
Veled vagyok, mint a láng, mely soha ki nem alszik,
Veled vagyok, mint egy szép virág, melynek örülni tudsz,
Veled vagyok, mint a felhő, mely árnyat ad,
Veled vagyok, mint a fény, mely megvilágítja utadat,
Veled vagyok, mint egy szem, mely szeretettel Rád tekint,
Veled vagyok, mint egy kéz, mely aggódva fogja kezed,
Veled vagyok, mint egy szív, mely szünet nélkül érted dobog,
Veled vagyok, mint jó barát ki sohasem hagy cserben.
Veled vagyok, mint nővéred, ki együtt érez veled,
Veled vagyok, mint bátyád, ki melletted áll örömben, bánatban.
Veled vagyok, mint anyád, aki egészen megért és
Veled vagyok, mint apád ki örök biztonságot ad.
Veled vagyok, mindig veled vagyok, 

mint végtelenül szerető Istened.

CSEND

Kerner Mariann 

CSEND 

Néha jól esik a csend,
Magammal lenni idebent.
Hogy meghalljam én ki vagyok,
Nem bántják fülem földi szólamok.

Ilyenkor a nyugalom szívemre terül,
Nem fáj a nincs, az egyedül.
A mindenség apró porszemét képezem,
A világgal együtt fel-fellélegzem.

Megáll a föld, óra nem forog,
A semmi, a minden-egyben vagyok.
Kihunyó lámpafény, ragyogó csillag,
Apró ember: ki megannyi érzéssel bírhat.

Néha jól esik a csend,
Rendet, tisztaságot megteremt.
Meghallom végre, azt, hogy ki vagyok,
S lépek tovább az úton, mit az Úr adott...