2012. március 1.

Hallássérültekről


1) A hallássérültek szerint melyek a leghatékonyabb módszerek?
2) Az ép hallásúak mely módszereket "szeretik" és melyeket nem?

A kommentboxba jöhetnek a válaszok.

Az általam alkotott kategóriák pedig:

I. A hallás más érzékszervekkel, ill. kognitív készségekkel való segítése/helyettesítése
(Olyan információforrásokra való támaszkodás, amelyeket nem a hallással szerzünk meg. Természetesen ez az éphallásúaknál is megvan, csak talán egy hallássérült ember fokozottabban támaszkodik ezekre.)
  • Szájról olvasás
  • Támaszkodás a személytől eredő non-verbális jelekre (mimika, testtartás, testbeszéd, hangszín stb.)
  • Éles a látása, és nagyon jó megfigyelő. (Csili) A társak viselkedésének megfigyelése, s utánzása, ill. reagálás arra.
  • A mozgása is fejlettebb a kortársainál. (Csili)
  • Hamar megtanul olvasni, írni. (Csili) -(tanulékonyság, hatékony tanulási módszerek alkalmazása stb.)
  • Támaszkodás az előzetes tudásra, tapasztalatokra (jó emlékezet)
  • Támaszkodás a környezetből, a szituációból jövő információkra
II. Elkerülő viselkedés
(Minden olyan viselkedés, aminek a lényege, hogy a verbális és szóbeli (tehát a netes csetszobák és fórumok esete kizárva) kommunikációt elkerülje a személy.)
  • Túl erős háttérzaj esetén kivonulás a beszélgetésből
  • 3-4 főnél több társaságban, (ahol fogyatéktalannak hisznek :))) ) általában nem kapcsolódik be a beszélgetésbe (Sükike)
  • Az emberi társaság kerülése
  • Ha megkérdeznek az utcán, hogy merre kell menni, kapásból rávágom, hogy nem tudom. (Sándor)
  • Társaságban elrévedő, távolságtartó viselkedés
  • A beszélgetésekben passzív részvétel
III. Megküzdő viselkedés
(A hallássérülés, a kommunikációs nehézség felvállalása és konstruktív megoldása.)
  • határozott fellépés: számomra nem megfelelő helyzetekben átveszem az irányítást, hogy elérjem, javítsunk a körülményeken (pl. leállítom a beszélgetést, míg egy csöndes, nyugodt helyre nem érünk)
  • Én néha kereken meg szoktam mondani az embereknek, hogy bocs, de most esély sincs arra, hogy megértsem, mit mond, beszéljük meg későb, (Sükike)
  • Ha tudom, hogy tutira zaj van körülöttem, akkor jöhet, a „bocs, de ebben a nagy zajban nem hallottam” (Sükike)
  • „Hallássérült vagyok, ezért ebben a háttérzajban nem értelek téged, keressünk egy nyugodtabb zugot” – és ennek minden szövegvariánsa
  • „Hallássérülésem miatt nem tudok telefonálni, ezért kérlek írj sms-t vagy e-mail.” – és ennek minden szövegvariánsa
  • Visszakérdezés („nem értettem, megismételnéd?”)
IV. Különböző stratégiák használata
(A kommunikációs nehézség felvállalása nem történik meg, de a helyzetet a személy úgy irányítja, hogy az számára kedvezőbb legyen - valamilyen értelemben.)
  • számomra kedvezőtlen helyzetben többet beszélek, mert tudom, ha a másik ember kap szót, nem fogom őt érteni, de ha a körülmények javulnak, rögtön átadom a szót a másiknak
  • ha olyat kérdez, amire válaszolnom kéne (és ezt rendszerint észre lehet venni a kérdő tekintetéből), jön az, hogy "Jaj, bocs, fáradt vagyok, nem figyeltem eléggé, elmondanád még egyszer? (MA)
  • „Kamu visszakérdezés”: lényege, hogy a személy elérje, h a beszélő elismételje, vagy hosszabban beszéljen a témáról, esetleg időt nyerjen, hogy a beérkező egyéb információt feldolgozhassa, s mindezt úgy, h a beszélő nem tudjon a „nem értésről”
  • „Terelő kérdés/szöveg”: olyan mondat bevetése, amely pusztán arra szolgál, hogy leplezze a „nem értést”, s a beszélőt kvázi megtévessze. Pl. „Aha..”, „Tényleg?”, „Igen…” stb.)
  • „bocs, de a nagy zajban másra figyeltem” típusú kompenzálás. Majd következhet a” figyelj, menjünk arrébb és beszéljük meg, mert ez fontos” szófordulat. Gyerekek között: figyeljetek, ha mindeki egyszerre beszél, én egyszerűen nem vagyok hajlandó meghallani, amit mondotok. Nyugodtan, várjátok ki a másikat, és akkor minden rendben lesz. (Sükike)
V. Non-verbális megoldási módok
(Nem-verbális módszerek alkalmazása a „nem értés” leplezésére.)
  • Ha érzékelik a radarjaim, hogy valaki bólogatva, együttérző-egyetértő válasz vár, és nem értem, nos akkor van egy tökéletesre fejlesztett, globális, mosollyal kombinált, kicsit elgondolkodva nézegető fejformám. Olyan, mintha a felvetésen méláznék el. Ezen kívül van egy szórakozott professzor és egy szétszórt kelekótya arcberendezésem is talonban. Ezzel menteni lehet a menthetőt, míg megértem, hogy mit akar. (Sükike)
  • hagyom őt beszélni, én meg értelmesen bólogatok. (MA)
VI. Másokra való támaszkodás, segítségkérés
(Más emberekre való támaszkodás kommunikáció helyzetekben.)
  • ha valaki mond nekem valamit, és nem értem, akkor nem az illetőtől kérdezem meg újra, hanem pl. kérdően nézek a páromra, mire ő érthetően elmondja nekem a másik mondandóját. Vagy jelzem neki, h nem értettem, s ő válaszol helyettem. (Én)
  • mást bíz meg a kommunikáció intézésével (ez elkerülő viselkedés is)
  • egy másik ember viselkedésének utánzása, követése
  • „Hallássérülésem miatt nem tudok telefonálni, felhívnád őt helyettem?” (ez megküzdő viselkedés is.)