Őszi erdőn hamvadó parázs

Reményik Sándor

Őszi erdőn hamvadó parázs    

  

Te szép, te szomorú, te tiszta láng!

Most már: avarba hamvadó parázs,

Én nem gyujtottalak,

Én nem oltottalak

Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.

Arra jártamban

Megcsapott messziről a meleged,

Tovább mentem,

Nem éleszthettelek.

Most hát elalszol.

Aludj.

Békesség neked.

Takarjon be a diadalmas Ősz,

A csend,

S a nesztelenül hulló levelek.

SZERETETRŐL

A SZERETETRŐL

A szeretetnek három alkotóeleme van: 

az adni, az elfogadni tudás és a sebezhetőség. 

Ha valaki nem képes adni és elfogadni, nem tud szeretni, és aki szeret, a rövidre zárt, erőszakos megoldásokat is félreteszi. 

A szeretet leleményességét kellene megtanulnunk, s megvalósítani a mindennapjainkban. 

Mert bár az ember mindig a saját korát tartja a legszeretetlenebbnek, legelfásultabbnak és legidegenedettebbnek, a szeretet végtelenül hétköznapi dolog. 

Nem feltűnő, nem látványos, nem a sikert középpontba állító, és az ezt istenítő korban talán ezért nem is lehet olyan népszerű. 

A mi korunkban sem az, melynek egyik legfőbb parancsa, hogy légy sikeres, rövidtávon és látványosan. 

Pedig a csak sikerből élni akaró élet végtelenül szegény emberileg. 

Nagyon könnyen összeroppan, és a kudarccal nem tud mit kezdeni. 

A szeretet el tudja viselni a kudarcot, és erőt tud adni az újrainduláshoz.

(Bölcskei Gusztáv)

Adj Uram kitartást!

Kun Magdolna
Adj Uram kitartást!

Uram adj nekem kitartást a mindennapokhoz,
ne érezzem, bárkinél is kevesebb vagyok,
mert egyedül már nincs erőm a sorssal küzdenem,
kell, hogy védj és óvj, ha lelkem védtelen.
Sok időt megéltem, sok könnyet hullattam,
de bátran elviseltem, ha alulmaradtam,
mert volt hozzá akarat és kellő méltóság,
hogy hinni tudjam azt, több vagyok, mint más.
Sokszor szembenéztem a világ erejével,
akkor is, ha arcul csapott élet-tenyerével,
mert hittem, ha mellettem állsz minden bírható,
és nem lesz olyan veszély, mely át nem hágható.
Hozzád fohászkodom Uram, ahogy eddig mindig,
ne hagyj el, ha létem bűn-lángokban izzik,
te legyél majd, ki felemel egyszer,
hogy magasabbra szárnyalhassak
mint a többi ember,
s te legyél majd az is, ki otthonába fogad,
ha elgyengült testemre súlyos kereszt szakad,
mert általad válunk azzá, akik voltunk,
azok a test nélküli lelkek,
kiket hozzád fűz a sorsunk.

Legfontosabb!

Legfontosabb!

- "Nem szeretném elveszíteni soha azokat az embereket, akiket szeretek."

- "Szeretném, ha az emberek elfogadnának olyannak, amilyen vagyok."

- "Szeretnék megbizonyosodni arról, hogy Isten velem van az életemben és halálomban is."

"Az élet igazi értelme egyszerre ajándék és feladata is !"

"Isten az embert azért teremtette, hogy őt viszontszerese."

 (Augustinus)

Forrás : 

Alfred Ziegner :Szeretetből élni című könyvéből idéztem.

... szeretet...

 

"Ha szeretsz, többet látsz a világból. És minél többet látsz, annál jobban szeretsz."
  (Saint - Exupery)

Vers idézet

"A csend gyümölcse az ima.

Az imádság gyümölcse a hit.

A hit gyümölcse a szeretet.

A szeretet gyümölcse a szolgálat."

(Teréz anya)

Isten csendje

Isten csendje

Elnémult a világ,
köröttem halott hangok,
s nesztelen suhogás
szól, csupán.

Csak Én vagyok.
Csak én vagyok, tér
és idő nélkül,
csak vagyok,
csak létezem,
megszabadult lelkem.

Titkon volt láncolva,
magam se tudtam róla,
tudattalan gondolatok
bilincse, pihenhet 
gyönge karomon, 
már jó régóta.

Örökké lehetne így, 
tudom, szabadon,
s tüzes bensőmet,
boldogan, szentül hagyom,
hadd fürödjön,
hadd tisztuljon,
igaz forrás magamon.

Eltűnt hát mindenki,
vagy én tűntem el netán?
Oly messzinek, 
s valótlannak tűnik
már mindegyik talány, 
régi hiszemben voltak csak,
s most üres minden gondolat.

Nem szólnak rám égbevágyó tervek,
se kötelesség, s jókedvű 
játékos tétlenség se mondja
hogy menj erre, vagy menj arra, 
valami eltörölte őket,
valaki, akarattal.

Körülvett a csend,
az Isten csendje,
hogy néma ölelése
öröm vagy fojtó kín-e,
hajszál választja el.

Hogy ha eljön az idő, 
tudom-e majd örökre,
hogy félelem nélkül,
egyedül maradok,
e csendben.