2012. május 9.

Megalakult a Csend Hangja Klaszter


Informális keretek között a napokban megalakult Budapesten a siketek esélyegyenlőségét segítő Csend Hangja Klaszter. A MÚOSZ „Fogyatékossággal élők a médiában” szakosztálya is meghívást kapott a különleges eseményre.

Weisz Fanni siket szépségkirálynő és esélyegyenlőségi aktivista országos kampány keretében tevékenykedik a siketek helyzetének javításáért. A kezdeményezése mögött széleskörű parlamenti összefogás áll, programját számos hazai vállalat, és intézmény támogatja.

Az alapító okirat aláírásával mától klaszter formában végzi tevékenységét az a felelős csoportosulás, amely Weisz Fanni esélyegyenlőségi munkáját segíti. A kezdeményezés országos szintű és több oldalról igyekszik segíteni a hallási fogyatékossággal élők helyzetét. „Amikor először találkoztam Fannival, megfogadtam, hogy addig támogatom, amíg nem lesz olyan erős, hogy ő tudja a többieket támogatni. Most eljött ez a nap, de nem tudom elengedni a kezét”- mondta Vujity Tvrtko, a rendezvény moderátora, aki már régóta ismeri Fannit.

Weisz Fanni siketen született. Hallási fogyatékossága ellenére ki mert állni az emberek elé, és megmutatta, hogy siketen is el lehet érni a céljainkat, az út rögösebb, de megéri az erőfeszítés. Kitartásával sorstársainak példaképévé vált. Ahogy Tvrtko fogalmazott: „Tessék dolgozni és megvalósítani a célkitűzéseket”.

Kapni öröm, adni boldogság. Köszönöm mindazoknak, akiktől olyan sok mindent kaptam és örülök, hogy ezt most másokkal is megoszthatom” – mondta Weisz Fanni, aki termelő vállalatokat, szolgáltatókat, és egy oktatási intézményt tudott célkitűzésével összekapcsolni. E szereplők viselni akarják a felelősséget a társadalomban jelentkező speciális igényű csoport, a fogyatékossággal élők csoportja iránt. Dobronyi Tamás a Csend Hangja klaszter projektmenedzsere elmondta, hatékony munkával látható eredményeket fognak produkálni. Ez az oktatás területén már érzékelteti is a hatását. Dr. Vass László, a klaszter elnöke, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rektora arról tájékoztatta a jelenlévőket, a hallási fogyatékossággal élők oktatásáért már dolgoznak az intézményben, jeltolmács szak indul hamarosan a főiskolán.

A klaszter programja tartalmaz egy esélyegyenlőségi országjárást, amelynek során az iskolákban és különböző rendezvényeken a klaszter nevében Fanni beszél arról, hogy milyen siketként élni és mi a valódi segítség a számukra. Esélyegyenlőségi kampányának második eleme a jeltolmács képzés hozzáférhetőbbé tétele. Ebben az egyik alapító tag a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola a partnere. A klaszter programjának harmadik lépéseként pedig a hallássérült gyermekek akadálymentes kommunikációját igyekszik biztosítani. Szeretnék elérni azt, hogy minden siketen született gyermek családjának kommunikációja megoldottá válhasson a jelnyelv segítségével, illetve, hogy a gyerekek megkaphassák időben, (kétéves koruk előtt) azt az implantátumot, amivel a hallási funkció szinte teljesen helyreállítható.

A klaszter tevékenységét a jövőben az egyéb fogyatékossággal élők helyzetének javítására is kiterjeszti.
(Garamvölgyi Annamária)

Forrás:
MÚOSZ - 2012.

2012. április 30.

Jelbeszéd



Bródy János dalszövege
Jelbeszéd 

( 1972, Illés: Add a kezed )

Kis virág - mondta Magdolna, de nem találta el
Nem tudom - mondta Franciska -, érthetetlen jel

Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel
Így aztán érthető, a titkokat nem mondom el

Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van
Ki többre nem, csak jelszavakra gondol
Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van
Ki többre nem, csak jelszavakra gondol

Ismerem - mondta Borbála -, de már nem érdekel
Bár tudnám - mondta Hajnalka -, mért kell ennyi jel

Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel
Így aztán hallgatok és ezzel többet mondok el

Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van
Ki többre nem, csak jelszavakra gondol
Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van
Ki többre nem, csak jelszavakra gondol.

Egy jel...



Amerikai jelnyelven

Aranyos videó! :)



Egy tanulságos történet...


Mama, te régimódian jelelsz!

Judit közel harminc éve költözött Nürnbergbe. Esküvője után alig várta, hogy gyermeke szülessen: legyen, akinek magyarul mesélhet és akivel anyanyelvén beszélgethet. 1986-ban végre világra jött Christian. Judit Nothdurft történetét lejegyezte Rojkó Annamária

A jelelés mint anyanyelv

Három hónapos lehetett a kisfiam, amikor észrevettük, hogy nincs minden rendben. Nem úgy reagál a hangokra, mint a többi gyerek. Csapkodtuk 
az ajtót, hozzáütöttük a kanalat a pohárhoz, és lestük, hogy figyel-e a zajokra. Akkor még nem tudtuk, hogy a halláskárosultak a szemükkel pótolják a fülüket. Christian nyolc hónapos volt, amikor kétgyerekes, tapasztalt barátnőm azt tanácsolta, hogy vigyük el szakorvoshoz. Bejelentkeztünk a nagyothallókkal és siketekkel foglalkozó központba, ahol tízperces szűrővizsgálat után az orvos közölte velem, hogy a fiam süket. Csak annyit kérdeztem, hogy: Mennyire? Mire azt felelte, hogy: Teljesen! A válasz hallatán sokkot kaptam. Végigfutott az agyamon, hogy soha semmit nem tudok majd neki elmesélni! Nem lesz közös mozi, még egy mesét sem tudok neki elmondani.
A családban senki nem akarta elfogadni a tényeket. Műtéttel vagy más módon, de hallóvá szerették volna tenni a siket gyereket. Próbáltuk megtudni a siketség okát. Kiderült, hogy genetikai eredetű. Az egyetem humángenetikai tanszékén különböző érzékelőkkel, műszerekkel vizsgálták, és azt tanácsolták, hogy viseljen hallókészüléket. Heteken át sorra kidobálta a füléből a finom műszereket, mert nem hallott velük semmit. Amikor végre egy megfelelően beállított típust kapott, bent hagyta, mert érzékelte a hangokat. 
Logopédushoz és óvodai előkészítő képzésekre jártunk, de minden szakember óva intett attól, hogy jelelni kezdjünk. Azt mondták, jelelni tilos, mert ha jelelünk, soha nem tanul meg beszélni.

Ahogy nőtt a kisfiam, úgy szűkültek a közös témáink. Mindössze az egyél, igyál, gyere ide, ne menj vezényszavakat értette. Amikor erős arti­kulációval fel­olvastam neki, pár szót ugyan vissza tudott adni, de nem értette, amit mond. 
Hároméves kora körül egyre jobban nőtt benne az indulat. Vártam, hogy történjék végre valami, és ne csak ököllel tudja megértetni magát a többiekkel. Bekerültünk egy siket közösségbe, ahol azt tapasztaltam, hogy már a legkisebb babákkal is jelelnek a szülők. Ott döntöttem el, hogy a tiltás ellenére megtanulom a jelbeszédet! 
Beiratkoztam egy tanfolyamra, és két éven keresztül tanultam a jelnyelvet. Rövidesen a férjem is követett ezen az úton. Eljött végre az ideje, hogy megtanítsam a fiamat a „saját anyanyelvére”. Attól kezdve, mintha kihúzták volna a dugót a palackból, a gyerek föléledt, s elkezdtünk „beszélgetni”. Teljes meséket jeleltem neki, tolmácsoltam a tévé gyerek- és ismeretterjesztő műsorait. 
A jelelés nem csak az ujjak mozgatásából áll. Az összes arcizmom, mimikám, a tartásom kifejezi, amit mondani akarok. Minden apróságra létezik jel, és minden szót, illetve fogalmat le lehet fordítani. A jelnyelvet úgy kell elképzelnünk, mint egy idegen nyelvet. Ha egy új fogalmat jelnyelvre fordítunk, akkor az beépül a szókincsbe, és feltárul a szöveg tartalma. Az újabb jelek úgy terjednek, akár az új szavak. A jelnyelv folyamatosan fejlődik. Erre a fiam is sokszor utal, amikor a húsz évvel ezelőtt elsajátított jeleimre azt mondja: „Mama, te régimódian jelelsz.”
Christiant elsősorban az alacsonyabb osztálylét­szám miatt írattuk a siketek általános iskolájába. Úgy tanult meg olvasni, hogy a hangot nem hallotta, de az artikulált szájmozgást elsajátította. Az ábécét jelelésben tanítottam meg neki. Írni még nem tudott, de az ábécét már ismerte. Bár a tanítónő las­san beszélt a gyerekekhez, jelelni nem tudott. (Sajnos ilyesmi még ma is elő­fordulhat.) Az iskolában tiltották a jelelést. Az elsősöknek hátra tett kézzel kellett ülniük, csak a pad alatt mutogattak egymásnak. Ma már tudjuk, hogy az artikuláció nagyon fontos, ám a siketek közössége egymással jeleléssel kommunikál. 
A nagyfiam tizenkét éves korában került a müncheni reáliskolába, majd az esseni gimnáziumba. Tíz éven át internátusban lakott, a hétvégekre hazajárt. Jelenleg informatikusnak tanul a Siemensnél. Ennél a kirendeltségnél még soha nem alkalmaztak siket munkatársat, ezért szaktanácsadók tanították meg a kollégáit arra, hogy megbeszélések alkalmával vagy információk át­adásakor mire kell figyelniük és hogyan be­széljenek hozzá.



Két világ tolmácsa


Stefan 5 évvel Christian után született. Három nappal a születése után elvégezték a hallás­vizsgálatot, és megállapították, hogy van egy kis probléma, de szerintük kinövi majd. Amikor világra jött, már az egész család jelelt, a gyerek mégis normálisan kezdett beszélni. Háromévesen került óvodába, ott tűnt fel az óvónőnek, hogy az egyik fülét állandóan a beszélő felé fordítja. Korábban ezt azért nem vettük észre, mert nem járt olyan közösségben, ahol harminc gyerek egyszerre kiabál. Azonnal orvoshoz vittük, és ki­derült, hogy a gyerek a bal fülére teljesen süket, és a jobb oldalon sem hall tökéletesen. Otthon ez nem jelentett neki problémát, mert a jeleléssel és a maradék hallásával kitűnően megtanult be­szélni, pár szót még magyarul is fölszedett. 
Stefan rendes általános és középiskolába járt, ma már ő Christian jeltolmácsa. Nagyon élvezi, hogy mindkét világban otthon van. Egy éve ipari közgazdásznak tanul a Mercedesnél. 
Christian tizennyolc évesen megszerezte a jogosítványt, és remekül vezet. Közel egy éve, hogy együtt él a barátnőjével. A lány siket családból származik, a fiam nagyon jól érzi magát náluk. Talán még egy kicsit jobban is, mint otthon, mert velük gyorsabb a kommunikáció. Jobban „értik egymás szavát”, értik a vicceket és gegeket, amiket én máshogy értelmezek, hiszen én mégiscsak halló vagyok. Örülök, hogy a saját társaságából választott magának párt, hiszen az ő életéről van szó.
Húsz éve megfogadtam, hogy a fiamból teljes értékű embert nevelek, aki az életben képes önállóan megállni a helyét. Akkor még álmom­ban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd egyedül utazik külföldre és megtanul kocsit vezetni. Kiderült, hogy mindez lehetséges! Szeretném, ha azok a családok, ahol hasonló kisbaba született, nem esnének kétségbe. A teljes értékű élet kulcsa a jelelés.

Ez a cikk az Éva magazin 2010. júniusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.

KÉZ



KÉZ

Furcsa kéz az emberé…
Mindent tud, mindent akar, mindent kér.
Kinyújtva int feléd.
Hozzád szól, néked szolgál.
Furcsa kéz az emberé…
Öl, gyilkol, fenyeget, épít,
Majd romba dönt,
Alkot, de hasztalan, görcsösen összeszorul.
Ismered-e az Isten kezét?
Mely hatalmas, erővel teljes,
Hegyeket mozgat, teremt, újjáépít.
Ez a kéz formálta a Földet,
A Napot, vizeket…
Állatok seregei nőttek ki belőle.
Erejével megrengeti a világot,
Előtte nem áll meg semmi,
Nincsen nálánál nagyobb.
Embert formáló tökéletes kezek.

Láttad-e már az Ő kezét?
Véresen, szögekkel átütve,
Fájdalomtól remegőn,
Láttad-e?

Érezted kezei melegét,
És finom, jóleső simogatását,
Mely megnyugtat, békéltet.
Terhek alatt roskadót megpihenteti,
Beteget gondoz, ápol, támogat.
Ez a kéz ölel szeretetével körül,
S eláraszt érdemtelenül dicsérettel,
Miközben lágyan válladra kerülnek
A gondos Atyai kezek.

Ércsziklaként vesz körül, mely
Áttörhetetlen akadály az ordító oroszlánnak.
Mindent ad kimondhatatlan kegyelméből,
Ezzel a gyógyító tenyérrel.

A mocsokban, nyomorban ülve is látod,
Irgalmas kezekkel nyúl feléd egy szempár.
Nyújtja, várja, hogy elveszed
A neked szánt ajándéksereget.

Ily erős kéz és nem tör össze engem!
Óvatosan fog, vigyázva, mint kisfiú
Törékeny porcelán figurát, és visz-visz
Oda, hol tudja üdvösség vár.

Láttad-e már ezt a kezet?
A vérezőt, szegekkel átütöttet,
A kereszten függő, fájdalomtól meggyötört,
Görcsberándult kezet;

Könnyeidtől láttad-e?



2012. április 21.

Jelnyelv




Jelnyelv , melyet látsz és a szemeddel hallasz....

A jelnyelv önálló, természetes nyelvként való elismerésének azért van jelentősége, mert a hallássérült emberek jelentős része számára nem a hangok, hanem a jelek, nem a beszélt és írott magyar nyelv, hanem a magyar jelnyelv a kommunikáció elsődleges eszköze.

A siket emberek is értékesek, mint a hallók, tudnak kommunikálni, érezni, szeretni, boldogulnak a tanulásban és a társadalomban.

Ne sajnáljad és ne tekintsd őket fogyatékosnak! Lásd meg a képességeiket, valamint azokat a tulajdonságaikat, melyek mindannyiunkat emberré tesznek.

Ha azt akarod, hogy egy siket személy figyeljen rád, a ne a nevén szólítsd meg, a hanem a vállát, vagy a karját érintsed meg, vagy veregesd meg, vagy integess neki. Figyelemfelkeltő módszerekkel tud kezdeni valamit, része a siket kultúrájának.