Merő udvariasságból lehajolsz a szemkontaktushoz, vagy megborzolod a
haját, ha valami „aranyosat” mondott? Ajjaj, a fogyatékkal élő
embertársaid üzenik, hogy egy kicsit inkább vegyél vissza az efféle
„gondoskodásból”!
Már a bemutatkozásnál kompenzálsz
Nyilván mindenkinek jólesik, ha tekintettel vannak rá, ám ha átléped a határt az udvarias tudomásulvétel és a leereszkedő sajnálat között, akkor mindkettőtökkel alaposan kiszúrsz.
Kerekesszékes beszélgetőpartneredhez például még véletlenül se hajolj le, mert ezzel csak tovább hangsúlyozod a nyilvánvalót.
Tartsd szem előtt, hogy olyan is akad köztük, akiknek a
mozgáskorlátozottsága a kezeket is érinti – ők csak nagy nehézség árán,
vagy sehogy sem tudnak veled kezet fogni, így rendkívül ügyetlen pillanat lesz, ha mégis megpróbálsz parolázni.
A legjobb, ha őszintén mosolyogva biccentesz a bemutatkozáskor.
Gyerekként kezeled
Furcsa ezt leírni, hiszen nyilvánvalónak tűnik… de mégis muszáj, hiszen a fogyatékkal élők joggal kifogásolhatják a gügyögést.
Vannak, akikből egy kerekesszék látványa eleve anyai ösztönöket csal elő, s ők ilyenkor észre sem veszik, ez mennyire nem illendő.
Értelmi képességcsökkenés esetén még ennél is kellemetlenebb lehet a helyzet. Előfordulhat, hogy a beszélgetőpartnered valóban kisiskolás szinten mozog szellemileg, de ettől még ne nyomj a kezébe kifestőkönyvet!
A gesztusokkal is bánj óvatosan: a hajborzolásnak és a pofazacskó-csippentésnek semmi létjogosultsága nincsen.
Kínos kérdésekkel bombázod
„Próbáljunk ki egy kis szerepjátékot! Odamegyek hozzád, kedvesen bemutatkozom, aztán a kezedre pillantok. Amikor észreveszem, hogy nincs rajtad karikagyűrű, rögtön neked szegezem a kérdést: hú, miért vagy szingli?
Vagy már az elvált nők klubjába léptél?” – írja egy kerekesszékes lány az egyik tematikus fórumon.
Gondolj csak bele, mennyire bunkónak tartanád a kérdezőt ebben a szituban, és mennyire nem értenéd, mi köze ennek egy hétköznapi beszélgetéshez…
A következő kérdések tiltólistásak, amennyiben nincs meg a baráti nexus köztetek:
– Mi történt veled?
– Miért vagy kerekesszékben?
– Betegség vagy baleset?
– … és hogy működik nálad a szex?
Feltételezed, hogy „rosszabb” az élete
A nem fogyatékkal élők gyakran beleesnek abba a hozzáállásbeli hibába, amit így lehetne a legszemléletesebben összefoglalni: „hát… legalább élsz.”
Az ítéletben benne van egyfajta keserűség, hogy az illető nem csinálhatja azt, amit akar, vagy ha mégis, akkor elképesztő erőfeszítéssel és előkészületekkel jár a számára.
Az „én nem tudnám ezt végigcsinálni”-féle biztatás sokkal inkább minősül sértésnek, elvégre a sorok között ott van, mennyire szörnyen borzasztóak lehetnek a mindennapjai a másik félnek.
Semmiképpen ne közöld tehát első körben, mennyire inspirál a kitartása valakinek csak azért, mert eljutott a találkozótok helyszínére.
Szigorúan úgy kezeled, mint bárki mást
Figyelj, mert most jön a csavar! Az eddigiek alapján feltételezhetted, hogy minden bajt megold, ha ugyanúgy bánsz a fogyatékkal élőkkel, mint bárki mással.
Pedig egyfajta asszertív körültekintésre és segítőkészségre szükség van – amitől a másik fél nem érzi, hogy hatalmas betűkkel a homlokára lenne égetve a könyörgés. Ne álljon a köztetek lévő kommunikáció útjába a rettegés, hogy mindent jól csinálsz-e!
Ha bizonytalan vagy valamiben, egyszerűen kérdezd meg. Sokkal jobb átvészelni a kérdésfeltevés és a válasz néhány kínos másodpercét, mint a sokkal tovább tartó feszült esetlenséget.
Az internetes fórumok egyébként szuper lehetőséget kínálnak arra, hogy fogyatékkal élőkkel ismerkedve első képből kapj cáfolatot a tévhitekre.
Forrás
Forrás
http://www.bien.hu